A példák könnyen behelyettesíthetők. 1999-ben a kereszténydemokrata Semjén Zsolt vallásgyalázónak minősítette Hermann Nitsch budapesti kiállítását, és a tárlat bezárását követelte. 2004 januárjában antiszemita indulatoktól fűtött tüntetést rendeztek a Tilos Rádió előtt, mert annak egyik műsorvezetője erősen ittas állapotban - úgymond - a keresztények kiirtására buzdított. (Az illetőt, aki amúgy többször is bocsánatot kért, azonnal elbocsátották.) A közelmúltban a KDNP feljelentést tett az egyik kereskedelmi televízión sugárzott rajzfilmsorozat miatt, amely a párt szerint sérti a vallásszabadságot, és vallási közösség elleni gyűlöletre uszít. Bár Magyarországon a legtöbb konfliktus a keresztények vélt vagy valós sérelmeiből ered, a mozlim közösség sem mentes panaszoktól.

Tavaly ősszel iszlámellenes plakátok jelentek meg a fővárosban. Bolek Zoltán, a Magyar Iszlám Közösség vezetője közösség elleni izgatás miatt feljelentést tett a rendőrségen, de azt a tájékoztatást kapta, hogy bűncselekmény hiányában nem indul nyomozás.

Ez is mutatja, hogy a jog eszközeivel alighanem csak az egészen kirívó esetekben lehet fellépni a vallás védelmében. Tomka Miklós vallásszociológus ugyanakkor egyik nyilatkozatában arra hívta fel a figyelmet, hogy a média önkontrollja nagyobb Nyugat-Európában, a sajtó kevésbé ad teret azoknak a megnyilvánulásoknak, amelyek sértik a vallásos érzületet.