Igaz, az elnök az olajiparból érkezett; hogy energiapolitikáját a nagy olajcégekkel hangolja össze, és az is, hogy utóbbiaknak még soha nem volt olyan jó évük, mint tavaly. Évértékelő beszédében Bush mégis nagy ívű kezdeményezéseket hirdetett meg a közel-keleti olajimport drasztikus csökkentésére, a természettudományos kutatások megkétszerezésére, a középiskolai matematika- és fizikaoktatás (!!!) modernizálására.

Bush mintha olvasta volna a Nobel-díjas Oláh György lapunknak adott interjúját. A Dél-kaliforniai Egyetem vegyészprofesszora szerint itt az ideje elkezdeni készülni a szén, a földgáz és a kőolaj utáni világra, de addig is minden lehetséges energiaforrást maximális hatékonysággal kell használni. Oláh a szén-dioxidból előállítható metanolt részesíti előnyben, Bush most a hidrogénnel hajtott autók képét vázolta fel. Ezen a tudósok még vitatkoznak, de addig is, amíg megvalósul a ma még nem teljesen kidolgozott technika és kiépül a hozzávaló infrastruktúra, a biomasszából nyert alkohollal lehetne kiváltani a benzin egy részét. Az elnök mindezt a közel-keleti olajtól való függetlenedés összefüggésébe helyezte, ami alighanem a rockkoncerteken szokásos füstgép politikai változata: az USA kőolajfogyasztásának csak 11 százaléka származik az öböltérségből, az arány az elmúlt években csökkent. Ráadásul az Egyesült Államok katonai erővel van jelen a világ második legnagyobb olajkészletével rendelkező Irakban, és katonai-politikai tekintetben függőségben tartja a listavezető Szaúd-Arábiát.

Tehát amíg olajra lesz szükség, Amerika hozzáfér a csapokhoz, de már most azon dolgozik, hogy akkor is az övé legyen a kulcspozíció, amikor a világ - három, négy vagy öt évtized múlva, de mindenképpen még a mai fiatalok életében - váltani fog. A Bush-beszéd ebből a szempontból nem vízválasztó, legfeljebb jelzés. Korábban is elhangzottak tőle szenzációs bejelentések, hogy aztán pár hónap múlva feledésbe merüljenek, mint a Mars-expedíció vagy a társadalombiztosítási reform. Az is igaz, hogy a költségvetési hiány miatt nem lesz könnyű elfogadtatni a törvényhozással a költséges programokat. De az, hogy az amerikai elnök választási évben ilyen dolgokról beszél, azt mutatja, a valóban legfontosabb problémákra összpontosít. Pedig az amerikaiak sem szeretik azt hallani, hogy betegesen rászoktak a benzinre, amely soha többé nem lesz olyan olcsó, mint pár éve. Az ilyen beszéddel rövid távon nem lehet szavazatokat nyerni.

Szegény ember vízzel főz, a gazdag megengedheti magának, hogy távlatokban gondolkodjon? Vagy a gazdag éppen attól vált azzá, mert távlatokban gondolkodott, amíg a másik oktalanságokra költötte el a pénzét? A XIX. század végén kiszámolták, hogy ha Londonban az addigi ütemben nő a lovas kocsik száma, néhány évtized múlva milyen vastagon fog állni az utcákon a lócitrom. A valóságban addigra már csak a lóversenypályán és a virsliben volt ló. Ma azt számolgatjuk, ha minden így folytatódik, Kína és India mikor veszi át a világ vezető gazdasági hatalmának helyét. Pedig lehet, hogy nem folytatódik minden így tovább. Aki gyorsan kapcsol, előnyhöz jut - ennek mértéke persze attól is függ, hogy az illető nagy vagy kicsi, gazdag vagy szegény.