Olvasói levelek
A száz (vissza)lépés
Szlalomozok a latyakos úton a kátyúk között, közben szól a kocsiban a rádió. A hírekben elhangzik, hogy a BKV mintegy 29 trolibusza ráz. Érdekes, hogy korábban, amikor „rázós” trolikról tudósítottak, a BKV váltig tagadta, hogy járműveivel ilyen előfordulhatna; inkább parajelenségekkel magyarázta az „elszigetelt” eseteket, holott maga a BKV a parajelenség. Míg más országokban akadálymentesítenek, nálunk manapság a hagyományos fel- és leszállás helyett páros lábbal kell fel- és leugrálni. A városvezetés nyilván az egészséges életmód népszerűsítése miatt tartja „hadrendben” a villanypásztornak inkább alkalmas szovjet trolimatuzsálemeket. A módszer majdnem tökéletes, már csak a trolivezetőket kell aerobicoktatóknak átképezni.
A rádióban most a téli gumikról beszélnek, hogy kötelezővé kell tenni. A buszokon viszont egyáltalán nincs téli gumi. Így olcsóbb. A „szakértő” kiválónak tartja a négy évszakos gumikat. A járművezetők érdekképviselete tiltakozik ez ellen – szerintük balesetveszélyes. Vezessen a szakértő – mondják. Végül marad minden arégiben: a szakértő szakért, a BKV pedig szünetelteti hegyi járatait.
Másik adóra kapcsolok. A sarkon egy hómunkás a járdáról az úttestre szórja a havat, amit néhány méterrel előrébb haladó társa gondosan az úttestről a járdára lapátolt. Tökéletes a szervezés, a városházán sem csinálhatnák különbül. Abszurd képsorok egy abszurd városban. Az FKF Rt. Illetékese nyilatkozik a rádióban: csapataik harcban állnak, a fő és tömegközlekedési utak immár jól járhatók. Eszerint a hókotrók csodát tettek a száraz időben is járhatatlan utakon?
Araszolok tovább a dugóban a szebb napokat látott sugárúton, nézem a lepusztult várost, a koszt, a graffitivel elcsúfított falakat, a bezárt üzleteket, és közben arra gondolok, hogy míg a rendszert váltó országok fővárosai rendre kivirágoztak, hajdan volt szép fővárosunk – legyünk optimisták – agonizál. A 16 éve regnáló főpolgármester évekig szajkózta: a „Fidesz bünteti Budapestet”. Vele? Hogy közben volt 12 év, amikor épp nem volt Fidesz-kormány (sőt, 8 évig saját párttársai is kormányoztak), és a nem Fidesz-kormányokkal ugyancsak képtelen volt alord major (eredményesen) együttműködni, arról egyszer sem esett szó. Igaz, közben megvalósította a száz (vissza)lépés budapesti programját. Kifogás van, híd, metró, normális utak, tömegközlekedés, P+R parkolók, elővárosi vasutak, gondozott parkok – nincsenek.
Normális országban, normális demokráciában egy Budapesthez hasonló állapotú város vezetésének arra sem volna esélye, hogy a következő választásokon akár egyetlen képviselőt is bejuttasson a közgyűlésbe. Nálunk viszont – ismerve a főváros hagyományos politikai orientációját s a lehetséges politikai alternatívát – minden esélye megvan az alkalmatlanságát immár 12 éve minden téren derekasan bizonyító szocialista-szabad demokrata többségnek, hogy – Demszkyvel vagy Demszky nélkül – tovább vezesse a várost. Hogy hova, arra jobb nem is gondolni…
Sebes Andor
Budapest
Halál utáni másik élet
Mélységes szomorúsággal tölt el mindannyiunkat, akik napokon át követtük a nemes küzdelmet, amit szülők, orvosok a négyéves Rebeka életéért vívtak. Gyászolunk, de a szomorúság itt nem elég. Tudjuk, hogy nincs elég átültethető szerv. A közvélemény, az egyes emberek hozzáállásának megváltoztatása nélkül a helyzet nem is fog változni. Az élő donoros átültetésről most nem szólnék, az egy hősi áldozat. De hogy abba valaki ne egyezzék bele, hogy halála után valamelyik szerve megmenthessen egy, vagy akár több embert, ezt lehetetlen álláspontnak találom. El kellene érnünk, hogy alkotmányos kötelezvény legyen az, hogy ha valaki meghalt, és szervei alkalmasak az átültetésre, azokat automatikusan fel lehessen használni.
Életünkben magunkról mi dönthetünk. De hogy halálunk után ne mentsünk meg más embereket, ez elfogadhatatlan számomra.
Dr. Hankiss János
címzetes egyetemi tanár, belgyógyász
Felesleges utak
Mindennek a maximum kéthavi gyógyszeradag felírását engedélyező szabály az oka. Nem győzök orvoshoz járni. Olyan stabil „bajok” miatt, amit elég évente kontrollálni.
A csontritkulás miatt Szentendrére megyek, nőgyógyászhoz Pestre, pajzsmirigyproblémámat a háziorvos helyben kezeli. Persze valamennyi gyógyszer máskor fogy ki. S még ez a szerencse, mert máskülönben nem tudnám a folyamatosságot megszervezni. Időpontot egyeztetni, odautazni, várni. Persze van még közben fogorvos, mammográfia, meg ami váratlanul adódik.
Az évi egyszeri ellenőrzésen kívül ezt mind meg lehetne takarítani. A módszer ma, az informatika korában a következőképpen működik (nem saját ötlet, csak elmesélem, ezt a sokkal élhetőbb módszert): az orvos felírja egy évre elegendő gyógyszer receptjét, egyúttal bekerülök az egészségügy központi adatbankjába. A patikus látja adataimat, és egyszerre csak egyhavi adagot ad ki. A számítógépbe beüti, hogy kiadott nekem egy adagot és az adatbank rögzíti a fennmaradó adagok számát. Ezentúl csak a patikába kell járnom a következő kontrollig.
Aki akarja, számolja ki, hogy ez mennyi megtakarítást jelentene mindannyiunknak. Ajánlom az illetékesek figyelmébe.
Kovács Erzsébet
Pomáz