Az egykori állambiztonsági szolgálatokkal együttműködő személyek adatai alapvetően két esetben hozhatók nyilvánosságra: ha közszereplőkről van szó, illetve akkor, ha a történelmi múlt feltárásához nélkülözhetetlen az ügynökök megnevezése - jelentette ki kérdésünkre Péterfalvi Attila. Az adatvédelmi biztos álláspontja szerint azonban Szabó István nem gyakorol közhatalmat, és a politikai közvélemény alakításában sem vesz részt, ezért nem minősül közszereplőnek. Az Oscar-díjas filmrendező ügynökmúltjának feltárását egy adott korszak bemutatása eszközeként sem lehet értékelni - véli Péterfalvi. Ezt erősíti szerinte az Élet és Irodalomban megjelent cikk címe - "Egy ügynök azonosítása" - is, az írás célja nem a történelmi múlt feltárása, hanem egy ember tevékenységének ismertetése.

Péterfalvi szerint tehát a filmrendező egykori szerepének nyilvánosságra hozatalával megsértették az adatvédelmi törvény rendelkezéseit. Szerinte hasonlóképpen jogsértő volt Szepesi György állambiztonsági kapcsolatainak megjelentetése, miként az összes ügynöklista publikálása. Az ombudsman hangsúlyozta, hogy mindezzel kapcsolatban már korábban is többször kifejtette álláspontját. Az adatvédelmi biztos ugyanakkor emlékeztetett arra: az Alkotmánybíróság, illetve a Medgyessy Péter korábbi miniszterelnök által felkért, Sólyom László vezette szakértői bizottság is arra a következtetésre jutott, hogy az ügynöklisták teljes körű nyilvánosságának megteremtésére nincs alkotmányos lehetőség. Péterfalvi ennek ellenére sem tehet jogi lépéseket, ám az érintettek - személyes adataik jogosulatlan kezelése miatt - polgári peres úton, illetve büntetőeljárás keretében is elégtételt követelhetnek.

Az ÉS-ben megjelent írást jegyző Gervai András a magyar filmművészet és a politika kapcsolatát kívánta kutatni, és az ehhez szükséges engedélyt meg is kapta - tájékoztatott a kutatási kérelmekről döntő kuratórium elnöke. Rainer M. János, az 56-os Intézet főigazgatója elmondta: az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában folytatandó tudományos kutatás feltétele, hogy a kérelmező nyújtson be kutatási tervet, szerezze meg egy tudományos intézmény támogatását, és mutasson be a témában megjelent korábbi publikációkat. Gervai mindezeknek megfelelt, a kuratóriumnak pedig nem feladata figyelemmel kísérni, hogy a kutató miként használja fel a dokumentumokban található adatokat. Rainer M. személyes véleménye egyébként az, hogy a filmrendező állambiztonsági kapcsolatainak feltárása nem törvénysértő, hiszen a történelmi múlt hiteles bemutatásához kifejezetten szükség volt Szabó István személyes közreműködésének bemutatására.

A történész kérdésünkre elmondta, hogy a "tudományos kutatás", illetve a "kutatási eredmények bemutatása" is nehezen definiálható fogalmak, ezért lehetetlen egységes kritériumrendszert felállítani. A szakma egy része épp ezért bízott abban, hogy a parlament olyan törvényt alkot, amely lehetővé teszi az állambiztonsági levéltárban feltalálható anyagok alapján a hálózati személyek teljes névsorának közzétételét. A tervezet azonban elbukott, és Rainer M. most esélyt sem lát arra, hogy hasonló törvénymódosítás a közeljövőben ismét napirendre kerülhetne. Az viszont, ha egy volt ügynök büntetőperben kapna elégtételt - tette hozzá -, a tudományos életben sem maradna következmények nélkül. Rainer M. János kérdésünkre közölte: a kuratórium 1,5 éves fönnállása óta hétszáz kutatási engedélyt adtak ki, egyetlen kérelmezőt sem utasítottak el. (L. K.)