Philip Berk: A hollywoodi tudósítókat nem a filmipar irányítja
- A legutóbbi díjátadás a tévékritikusok szerint siker volt. Milyenek a nézettségi adatok?
- Az Egyesült Államokban 18,7 millió nézőnk volt, ez kétmillióval több, mint tavaly. Persze figyelembe kell venni, hogy vasárnapról hétfőre került át a gálaest. Mindenesetre hosszú idő óta ez volt a műsort sugárzó NBC televízió legsikeresebb hétfő estéje, amit mindenki nagy eredménynek tekint.
- Csaknem három évtizede tagja a szövetségnek. Hogyan lett az önök által odaítélt Golden Globe az Oscar-díj után a szakma legrangosabb elismerése?
- Inkább csak az elmúlt tizennégy évről beszélnék, amióta először választottak meg a szövetség elnökének. Nagyon szigorúan betartattuk saját szabályainkat, ügyeltünk rá, hogy minden voksolásunk szigorúan auditált legyen, és a hosszú, bonyolult jelölési és szavazási procedúrában minden tagunk részt vegyen. Ez és a szakmailag megalapozott értékítéletek vezettek oda, hogy megnőtt a tekintélyünk, és díjazottjaink gyakran egybeesnek az Amerikai Filmakadémia elismertjeivel.
- A stúdióknak anyagi érdekük fűződik a díjakhoz, hiszen ezek növelik a filmek nézettségét. A HFPA mennyiben része a filmipari gépezetnek, és hogyan védelmezi a függetlenségét?
- Nem tudom, mennyire kell függetleníteni magunkat a filmipar marketinggépezetétől. Végül is mindannyian újságírók vagyunk, akik sztorikat szeretnénk megírni, és ez valahol egybevág a stúdiók érdekével. A filmakadémia tagjai viszont maguk az iparág képviselői, úgyhogy az általuk odaítélt Oscar-díj még kevésbé független.
- Az amerikai sajtó néha azzal csipkedi a HFPA-t, hogy túl kicsi és zárt szervezet. Mi a válasza a bírálatra?
- A realitásokból kell kiindulnunk. A szervezet méretét az az igény szabja meg, hogy kezelhetőek maradjanak a sajtóértekezleteink. Mi valamennyien a hírességekkel készült interjúkból élünk. Átlagosan a tagjaink fele, nagyjából 45 ember van ott egy-egy ilyen rendezvényen, ha megnyitnánk a szervezetünket valamennyi Los Angelesben és környékén élő külföldi újságíró előtt, és százötvenen járnának el a sajtóértekezletekre, akkor logisztikai értelemben nem bírnánk az áradattal. Az is tény, hogy tagjaink most is lefedik a komoly sajtó kilenctized részét.
- Mi a véleménye a Sorstalanságról, amely végül nem került be a Golden Globe-ra jelölt legjobb külföldi filmek közé?
- Nagy kár, hogy így alakult. Én szavaztam rá, és ha bekerült volna a jelöltek közé, akkor még egyszer ezt választottam volna. Számomra ez az év legjobb nem amerikai filmje, csak úgy tűnik, hogy az emberek kissé már telítődtek a holokausztról szóló alkotásokkal. A vetítés után annyira meg voltam hatva, hogy megöleltem a producert, mert ez a film teljesen új aspektusból mutatta meg a történelem e borzalmát.
