Nemzeti hős - saját jogon
Coretta Scott az ötvenes évek elején Bostonban énekelni tanult és előadóművészi pályát tervezett. Barátnője egyszer azt mondta, szeretne neki bemutatni egy doktori disszertációján dolgozó, szépreményű fiatal baptista lelkipásztort. Évtizedekkel később nevetve mesélte: - Akkoriban egyáltalán nem érdekeltek a fiatal lelkipásztorok.
1953-ban mégis hozzáment egyhez, és az énekesi pályát, illetve a Bostonban élvezett társadalmi egyenlőséget feladva követte őt vissza, a szigorú szegregációban élő Délre. Biztos családi támaszként és harcostársként csinálta végig a választójogért, az egyenlőség elismeréséért folytatott kampányt, amely csaknem az életébe került: legidősebb gyermekével együtt csak szerencsével menekült meg, amikor fajgyűlölők 1956-ban rájuk gyújtották az alabamai Montgomeryben lévő házukat. Martin Luther Kinget összeverték és börtönbe zárták, a békés engedetlenség azonban eredményre vezetett, és a házaspár lassan világhírnévre tett szert. - Nem egy férfihoz mentem hozzá, hanem egy látomáshoz - mondta egy interjúban azt érzékeltetve, hogy tizenöt éves együttélésük után miért szentelte egész hátralévő életét Martin Luther King emlékének.
Férje halála után Coretta Scott King javasolta, hogy annak születésnapja legyen nemzeti ünnep. A törvény másfél évtizedes vita után végül Ronald Reagan aláírásával lépett jogerőre, Martin Luther King emlékének 1986-ban szenteltek első ízben munkaszüneti napot. Azóta az idei volt az első ünnep, amelyen Coretta Scott King nem jelent meg. Tavaly súlyos szélütést és szívrohamot szenvedett, utolsó nyilvános megjelenése alkalmával, egy január eleji díszvacsorán, tolókocsijában ülve már csak némán hallgatta a férjére emlékezőket. Az egybegyűltek felállva, hoszszas tapssal ünnepelték.
1969-ben Coretta Scott King alapította a férje nevét viselő, az erőszakmentes társadalmi változást hirdető atlantai központot. Az épület sorsa alighanem beárnyékolta az özvegy utolsó heteit, miután négy gyermeke - bár kitart az apai örökség tisztelete és továbbvitele mellett - összeveszett az ingatlan miatt. Ketten úgy vélik, hogy továbbra is a családnak kell felügyelnie a központot, a másik kettő viszont a nemzeti parkok igazgatóságának adná át az épület gondozását, hogy erőiket a szellemi hagyaték lényegi ápolására fordíthassák.
