Messzemenő következtetést azonban ne vonjunk le a meghökkentőeredményből - még akkor se, ha a sima ötös az Egyesült Államokfutballtörténetének legnagyobb különbségű sikere európai garnitúrávalszemben -, elvégre a barátságos találkozóra meglehetősen vegyescsapattal érkeztek a "vikingek": a többé-kevésbé állandó kerettagokközül csak Espen Johnsen kapus, továbbá Arst, Grindheim, Hangeland,Höiland, Rushfeldt és Valencia utazott a tengerentúlra. Kimaradt jónéhány "angol": Myhre (Charlton), Lundekvam (Southampton), MortenPedersen (Blackburn), John Arne Riise (Liverpool), továbbá a"koppenhágai" Bergdölmo, a "szentpétervári" Hagen vagy a "lyoni" Carew.Érdekes módon több, a norvég bajnokságban játszó törzsgárdista semkapott helyet a küldöttségben...

De ne folytassuk, mert mindez semmire sem mentség, elvégre az amerikaiak is inkább csak a vegyes csapatukat szerepeltették.

A 13-szoros válogatott Taylor Twellman, a New England Revolution csatára mindenesetre aligha felejti el a carsoni délutánt, hiszen mesterhármast ért el; ez volt a kilencedik "hat-trick" az amerikai labdarúgó-válogatott históriájában. A másik két gól közül a harmadikat a "régi motoros" (73-szoros válogatott) Pope, míg az ötödiket - a nemzeti együttesben szintén 73 alkalommal szerepelt Donovan átadásából - a kevésbé rutinos Klein szerezte.

Az amerikai együttes negyeddöntős volt az előző vb-n - és nem kis balszerencsével esett ki a német csapattal szemben -, jelenleg pedig (Mexikóval holtversenyben) hetedik-nyolcadik a világranglistán.

Lassanként tényleg nem csak egybe érdemes írni azt, hogy amerikaifutball...