Én ezeket a kifogásokat több okból sem értem. Nem értem például, miként tanulhatnánk a történelemből, ha hallgatunk róla. Márpedig a történelem bizony konkrét eseményekből, konkrét emberek, konkrét döntéseiből áll össze. Aztán nem értem, hogy miért lett volna köteles az ÉS - a "hallgattassék meg a másik fél is" elve alapján - Szabó Istvánt már megjelenés előtt tájékoztatni a róla szóló írásról. Hogy azonnal elkezdődhessen az egyébként ilyenkor amúgy is elmaradhatatlan maszatolás? Szabónak - a rendszerváltás óta - tizenhat éve volt rá, hogy mindannyiunk (de legalább az általa besúgottak) elé tárja tettsorozatát, megspékelve azzal a fedőtörténettel, miszerint Gábor Pál életét kívánta így megmenteni. (Azóta már sejtjük, hogy a fedőtörténettel sem lehet minden rendben, mert a Köztársaság téren készült képen a lemészárolt ávós kiskatonák közelében álldogáló fehérballonos illető nem Gábor Pál, hanem Marsányi László, a Hársfa utcai felkelők rajparancsnoka). A Népszabadság viszont igen helyesen tette, hogy az ÉS-cikk megjelenésének másnapján megszólaltatta a "leleplezettet".

Szabó Istvánnal kapcsolatban is óhatatlanul felmerül az emberiség ősrégi erkölcsi problémája: el lehet-e jutni bűn nélkül az üdvösséghez, a megtisztuláshoz? (Avagy nem tartják-e az ótestamentumi vétkeket a tökéletesedéshez vezető út kezdetének? Részesültünk volna-e a jézusi áldozatból Júdás elpártolása nélkül? De gondolhatunk Pál elmélkedéseire is a Törvény alá vetettségről, aztán Dosztojevszkij és mások irodalmilag megörökített gyötrődéseire...) Mert azt azért okkal hangsúlyozza szinte mindenki, aki ehhez az ügyhöz hozzászól, hogy Szabó István hatalmas életműve - mely javarészt az egyén, a tehetség, a művész és a hatalom viszonyáról szól - esetleg nem is lehetett volna ilyen mély és hiteles az erkölcsi kételyeket előhívó ifjúkori, de egész eddigi életében eltitkolt besúgó tevékenysége nélkül. Valóban nehéz mindezt feldolgoznunk. És mennyire nehéz lehetett Szabó Istvánnak? Nem emiatt hallgatott? Mindenesetre Szabó Istvánt akkor sem lehet nem tisztelni mélyen humanista életművéért. Hogy ez a kör négyszögesítése? Hát igen, használjuk az értelmünket és a beleérző képességünket! Az eszünket és szívünket. Egyszer gyötrődjünk mi is, ne csak a Művész. Ha már az üdvösséget reklamáljuk. Vagy nem?