Közel-Kelet: nyertesek és vesztesek a térségben
Az egyiptomi és a szíriai kormányoknak jó munkakapcsolatuk van a Hamasszal, ugyan belső ellenzékük maga is iszlamista, akik lendületet nyerhetnek a Hamasz sikeréből. Mindenesetre a két kormány már jelezte: szívesen közvetít a Hamasz és a Nyugat között. Erre Egyiptomnak van nagyobb esélye. Mahmud Abbasz palesztin elnök tagnap este el is indult Jordániába és Egyiptomba, hogy megbeszélje a választás eredményét a két ország vezetőivel.
A Reuters által idézett elemzők szerint Egyiptom megpróbálja majd rávenni a Hamaszt, hogy kössön kompromisszumot önmagával Izrael elismerése, és az erőszakról való lemondás kérdésében, de egyúttal megkísérli rávenni az Egyesült Államokat és az Európai Uniót is, hogy vizsgálják felül Közel-Kelet-politikájukat. Ugyan Egyiptom a Fatahot támogatta, de Kairó térségre gyakorolt befolyása miatt könnyebben tudja majd kezelni a Hamaszt, mint más államok. S ellentétben például Jordániával, kevesebb a kapcsolat az egyszerű egyiptomiak és palesztinok között. Egyiptom azon is fog dolgozni, hogy javítsa a kapcsolatot a Fatah és a Hamasz között.
A jordániai II. Abdalláh király az egyik fő vesztese a Hamasz politikai előretörésének. Elemzők szerint az uralkodónak rossz a viszonya a palesztin radikális szervezettel, viszont a monarchia iszlamista ellenzéke szoros kapcsolatban áll az új palesztin kormányerővel. Walid Kazziha, a kairói Amerikai Egyetem politológusa szerint a muzulmán szélsőségesek legközelebb Jordániában juthatnak nagyobb politikai szerephez a választásokon.
Megfigyelők szerint a világi Szíria nyerheti a legtöbbet a Hamasz győzelméből, mert "igazolódik" az Amerika- és Izrael-ellenes álláspontja. "Szíriának nagy bátorítást jelent a Hamasz győzelme. Saját pozíciójának megerősödését látja benne" - idézi a hírügynökség Kazzihat. Ugyanakkor kérdés, hogy a Nyugat és a térség érdeke egybeesik-e? Azaz, mi a jobb: rávenni a Fatahot, hogy csatlakozzon a Hamasz-kormányhoz, az adományok megvonásával megfojtani a Hamasz-kormányt, vagy érvényesülni hagyni a radikális vezetést?