- Az IKA működését sok botrány kísérte az előző kormány idején. Az új kuratórium a rendteremtés ígéretével kezdte munkáját 2003-ban. Mi lett ezekből?

- A jelenlegi kuratórium alakuló ülését követően valóban elhangzott egy olyan bejelentés Pomogáts Béla elnök úr részéről, hogy ez a testület az átláthatóság, a tiszta működés kuratóriuma lesz. Úgy vélem, hogy ezt sikerült is megvalósítani, de értek bennünket meglepetések. Mivel 2002 szeptembere és 2003 márciusa között nem működött a közalapítvány, a jelenlegi testület működésének első hónapjaiban főleg az elmaradt támogatások kifizetésére koncentrált. Így valójában nem meglepő, hogy a Fővárosi Főügyészség és az Állami Számvevőszék majdnem egy időben zajló vizsgálatai a működésben, a belső szabályzatok hiányában találtak kivetnivalót.

- Az ÁSZ által kifogásolt ügyek viszont jórészt az előző kormányzati ciklusra vonatkoztak.

- A jelentésben egyenként feltárt nagy összegű támogatások vizsgálata és a negatív megállapítások döntő része valóban az előző kuratórium működési időszakára esik. Mivel azonban az ÁSZ vizsgálati időszaka 2000. január 1-jétől 2003. december 31-ig terjedt, a jelenlegi kuratórium működésének első kilenc hónapját is érintette. A hiányosságok megszüntetésére az ÁSZ jelentés javaslatokat fogalmazott meg a kuratóriumnak, amely azonban már nem tesz különbséget a két kuratórium munkássága között. A javaslatok alapján a jelenlegi kuratóriumnak kellett elfogadnia és végrehajtania egy olyan intézkedési tervet, amely már az ÁSZ elnökének véleménye szerint is alkalmas a hiányosságok felszámolására.

- Az ÁSZ szerint 1998 és 2003 között minden második támogatási forintot szabálytalanul költött el az alapítvány.

- E megállapítás tényszerűségét a jelenlegi kuratórium is vitatta, sőt írásban tett észrevételt az ÁSZ illetékeseinek még a jelentéstervezet véleményezése során. Utóbb az ÁSZ egyik illetékese egy tévévitában pontosította a megállapítás tartalmát. Az ÁSZ javaslataival összhangban az alapvető problémát szerintem a pályázati pénzek megítélésére és kifizetésére, valamint a működésre vonatkozó belső szabályzatok elavultsága, olykor hiánya okozta.

- A legutóbbi években kevesebb botrányról hallani az IKA háza táján - lehet, hogy a mostani kuratórium ügyesebben "könyvel"?

- Egyáltalán nem erről van szó. Nagyon bízom abban, hogy a jelenlegi kuratórium működésének törvényességében, szabályosságában később egyetlen vizsgálat se talál kifogásolnivalót. A testület különös figyelmet fordított erre a kérdésre és ennek érdekében úgy vélem mindent megtettünk. Átlátható döntési, működési mechanizmust igyekeztünk teremteni.

- Az a vélemény mostanában a határon túl, hogy kevesebb lett az anyaországi támogatás. Mennyire megalapozottak ezek a panaszok?

- 2004-ben a határon túlra irányuló támogatások összege 13,6 milliárd forintot tett ki, ami a magyar költségvetés kiadási oldalának nem egészen egynegyed százaléka. Az elmúlt 15 évben összesen 85-90 milliárdot költött az anyaország a határon túli magyar közösségekre; ez - barátaim számítása szerint - hozzávetőleg 40 km autópálya építésére lenne elég. Úgy vélem, hogy a szám önmagáért beszél. Becslések szerint az igények szintjén jelentkező összeg a jelenlegi támogatás ötszöröse, azaz évi kb. 55-60 milliárd forintra lenne szükség. Úgy gondolom, hogy lényeges az öszszeg, amelyet határon túli támogatásokra tudunk fordítani, de emellett számos olyan kérdés van, amely túlmutat a támogatáspolitikai ügyeken, amelyek megvitatása évek óta várat magára. Ilyen a "szülőföld doktrína", a magyar-magyar kapcsolattartás, a lehetséges politikai jövőképek, stratégiák, európai integráció és autonómia stb. Látnunk kell, hogy felgyorsultak körülöttünk az események, azt is mondhatnám, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk.

- Milyen változások kellenének a támogatáspolitikában?

- A magyarlakta területek fennmaradását a határon túli magyarság méltó emberi megélhetése, az egyéni érvényesülés és az ott jól működtetett intézmények garantálhatják. Ebből kell kiindulni. Tabajdi Csaba a 2001-es MÁÉRT-on tett egy javaslatot, amely szerint a Teleki László Alapítvány, vagy a Magyar Tudományos Akadémia koordinálásával kezdődjön el egy elemző-tervező munka. Demográfusok, szociológusok, gazdasági elemzők bevonásával készüljön egy több évre szóló stratégia. Ennek során akár mikrorégióra lebontva vizsgáljuk meg egy-egy térség fejlődési lehetőségeit, és az ott élő magyar közösség demográfiai, munkaerő-piaci, gazdasági, egészségügy-szociális stb. helyzetét. Ezekre az adatokra lehet majd alapozni, azaz abban támogassuk az életképes nemzeti közösséget, amely segíti a munkaerő-piaci pozícióinak javításában. A másik kérdés egy akkreditált intézményrendszer programjainak és személyi költségeinek normatív támogatása.

- Ebben az esetben hogyan nézne ki a támogatási rendszer ?

- Ezt a kérdést több oldalról körbejártuk és örömmel tapasztalom, hogy a támogatáspolitikában érintett szereplők és elemzők nagy része ebben egyetért. Meglátásunk szerint egy háromosztatú struktúra le tudná fedni a fenti elképzeléseket. Regionális szinten lehetne dönteni a kis költségvonzatú, helyi jelentőségű programokról. Második lépcsőként a kisebbségi intézményi struktúra normatív támogatása, míg legfelül a nagy fejlesztési-stratégiai programok finanszírozása állna, amely támaszkodna a stratégiai elképzelésekre.

Hadnagy Miklós