Globális foglalkoztatási válság a láthatáron
A gazdasági növekedés önmagában, sajnos, nem csodaszer - akkor sem, ha a hosszú távú tendenciákat nézzük. Az ILO napokban közzétett elemzése tízéves periódusra - a 1995 és 2005 közötti időszakra - terjed ki. Ez alatt az idő alatt a világgazdaság éves átlagban 3,8 százalékkal nőtt, miközben a foglalkoztatottság aránya fél százalékponttal - 66,3 százalékra - csökkent, és több mint 34 millióval több a munkanélküli, mint egy évtizeddel korábban. Tegyük hozzá, eközben nőtt a munkahelyek száma is úgy 400 millióval, ám - a jelek szerint - lassabban, mint a munkaképes korú lakosság. Feltehetően ennek is betudható, hogy a munkanélküliek felét a 15-24 éves korosztály adja.
Az utóbbi két évben - világátlagban - 6,3 százalékon stagnált a munkanélküliség, tehát több mint 190 millióan kerestek hiába munkát, és nem bővült érzékelhetően a foglalkoztatottság sem, annak dacára, hogy 2004-ben 5,1 százalékkal, 2005-ben pedig 4,1 százalékkal nőtt a globális gazdaság.
Az elmúlt tíz évben a nők foglalkoztatottsága csak Latin-Amerikában és Közép-Keleten, illetve Észak-Afrikában nőtt, ám ezekben a térségekben változatlanul nagyon kevés nő van jelen a munkaerőpiacon. Közép- és Kelet-Európában pedig tovább csökkent a dolgozó nők aránya, és alacsonyabb, mint Észak-Ázsiában vagy a fejlett országok átlagában. Drámaian romlott a helyzet a fiatal munkavállalók foglalkoztatottságában: a 24 évesnél fiatalabbak körében majd öt százalékponttal csökkent a munkában állók aránya, ami - a jelentés készítői szerint - legfeljebb részben magyarázható a továbbtanulás terjedésével.
A világon a legmagasabb a munkanélküliség Közép-Keleten és Észak-Afrikában - az utóbbi területen átlagosan 13,2 százalék. A szub-szaharai és a nem EU-tag közép- és kelet-európai országokban, valamint a volt szovjet tagállamokban 9,7 százalék volt tavaly az állástalanok aránya, Latin-Amerika térségében pedig 7,7 százalék. A világon Kelet-Ázsiában a legalacsonyabb a munkanélküliség, 3,8 százalék. A foglalkoztatási helyzet csak a világ legfejlettebb országaiban javult; az EU-ban például négytized százalékponttal, 6,7 százalékra csökkent a munkanélküliség.
A tisztes megélhetésre azonban a munkában álló 2,8 milliárd ember alig felének elég a bére, tehát 1,4 milliárdnyian vannak azok, akiknek a keresete kevés ahhoz, hogy családjában az egy főre jutó jövedelem meghaladja a napi két dollárt - ezt mondják a szegénységi küszöbnek. Közülük 520 millióra tehető azok száma, akik - családjukkal együtt - extrém szegénységben élnek, azaz családtagonként egy dollárnál is kevesebből kellene megélniük.
A közeljövőben ebben aligha várható változás - ez szűrhető le a munkaerő-piaci kilátások elemzéséből is: a legfőbb problémák egyike a jövedelmi egyenlőtlenségek további növekedése. Ennek egyik oka a technológiai változás, a felértékelődő szaktudás. A fejlett országokban is nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek - ebben a migráció is szerepet játszott -, a fejlődő országokban azonban még erőteljesebb ez a hatás. Ennek okai közt említi az elemzés, hogy ott szűkében vannak a képzett szakmunkásoknak, és a kereskedelem liberalizációja következtében nőtt az informális gazdaság súlya. Ugyanakkor a kereskedelem előtti akadályok lebontása segíti is a fejlődő országok egy részét, például a textiliparban. Ennek legnagyobb nyertesei várhatóan az ázsiai országok lesznek.
Az energiaárak eddigi és várható növekedése is igen különböző módon érinti a világ országait, de általánosságban munkahelyromboló. Az ILO becslése szerint a globális növekedés minden egyszázalékos csökkenése kilenc-tízmillióval mérsékli az új munkahelyek számát.
A fejlődő világ számára ajánlott gyógyír: az infrastruktúrába és a képzésbe való beruházás, a termelékenység növelése és jól működő munkaerő-piaci politika kialakítása. A fenntartható - gazdasági, szociális és környezeti - növekedés feltétele pedig széles körű társadalmi megegyezés, ami újfajta munkahelyteremtési stratégiákat is lehetővé tesz.
Várhatóan folytatódik a világgazdaság szerkezeti átalakulása, a mezőgazdaság a fejlődő országokban is a munkahelyek mind kisebb részét biztosítja. Már az elmúlt tíz évben több mint négy százalékponttal csökkent a szektorban foglalkoztatottak aránya. Kérdés azonban, hogy ezek az emberek hol találnak munkát? A tanulmány szerzői szerint a valóság rég nem követi a gazdasági elméleteket, tehát a fejlődő országokban sem egyértelmű, hogy az ipar szívja fel a mezőgazdaságból kiáramlókat, hiszen a szolgáltató szektor sok helyen jóval dinamikusabban fejlődik. Az itt létrejövő munkahelyek nagy része azonban semmiféle szociális biztonságot nem nyújt, miközben a városokba áramló emberek az esélyét is elvesztik annak, hogy maguk termeljék meg, ami az alapvető létfenntartáshoz kell.
A globalizáció nagy kihívása a migráció is, és nem a fejlett országok számára - állítják a tanulmány szerzői. A modernkori népvándorlás nyertesei megint csak a gazdag nációk: a hozzájuk érkezők többnyire viszonylag tanult és motivált fiatalok. A fejlődő országok szemszögéből kevésbé rózsás a helyzet, hiszen a legjobb munkavállalási korban lévő szakemberek vándorolnak el. Ugyanakkor a visszatérők magukkal hozzák a fejlett országok munkakultúráját és ismeretanyagát.
