Izraelben már többször próbáltak középpártot teremteni. De az eddigi kísérletek a létező pártokkal szembeni tiltakozáson alapultak, nem pozitív programon. S a kezdeményezések az izraeli politika mezejének széléről indulva próbálták meghódítani a közepet.

A Saron által alapított új párt ellenben „nem Izrael politikai térképének széléről jön, hanem középről – írta Slomo Avineri a ynetnews.comon. – Nem valami új politikai centrumot kell kialakítania, a Kadima maga a centrum. Ezért mindkét irányban magába olvasztja a két régi párt jelentős részét. Ez a párt nem a tiltakozás pártja, hanem egy politikát képvisel, a vezetőit is ennek a politikának az alapján fogadják el.”

Slomo Avineri a jeruzsálemi Héber Egyetem politika-professzora, számos amerikai és európai egyetem, köztük a budapesti Közép-Európai Egyetem vendégtanára. Magas tisztséget töltött be az izraeli külügyminisztériumban. A cionizmus történetéről szóló munkája magyarul is megjelent. A ynetnews.com pedig a legnagyobb izraeli napilap, a Jediot Ahronot online változata, amely javarészt önálló, a nyomtatott újság cikkein túlmenő tartalmat közöl.

A New York-i Forwardban még optimistább hangot ütött meg Avineri: „Mára kiderült, hogy a Kadima nem múló jelenség vagy egyszemélyes színdarab. A párt az előrejelzések szerint a kevéssé karizmatikus Ehud Olmert vezetésével is a Knesszet képviselői helyeinek több mint egyharmadát fogja megszerezni a márciusi választásokon. Ez azt mutatja, hogy az izraeli politikában földcsuszamlás ment végbe. Létezik egy stabil centrum a baloldal és a jobboldal között. Saron teremtette meg, ő határozta meg, hogy hol legyen ez a középpont, ahogy De Gaulle is tette hazája történetének egy kritikus pillanatában. S miként a gaulle-izmus Franciaországban, a saronizmus is maradandó lesz.”

Az idézett két cikk röviddel a palesztin választások előtt íródott. De a Hamasz győzelme sem ingatta meg Avinerit. Már csak azért sem, mert nem is várt más eredményt.

Január 28-án a libanoni Daily Starban újabb cikket jelentetett meg: Előrelátható választási győzelem a kudarcot vallott palesztin államban.

Arafat mozgalma, a Fatah egymással harcoló biztonsági szolgálatok kiépítésére költötte a nemzetközi támogatást, amelyből a leendő állam szociális intézményeit kellett volna megteremtenie. Avineri véleménye szerint Palesztina kudarcot vallott állam lett, még mielőtt megalakult.

A Fatah által hagyott űrt a Hamasz töltötte ki. A terrorista szervezet nemcsak az öngyilkos merénylők családját támogatta, hanem valóságos oktatási, egészségügyi és jóléti rendszert hozott létre. Ezért a Hamasz népszerűsége nem csak abból fakad, hogy iszlamista ideológiát vall, és Izrael megsemmisítését hirdeti.

Nyitott kérdés, hogy kormányra kerülve nem fog-e békülékenyebb politikát folytatni a Hamasz. De Avineri szerint egyelőre inkább az a kérdés, hogy a Fatah, és különösen a biztonsági szervezetek békésen átadják-e a hatalmat. Ilyesmire alig volt példa az Arab Liga 22 országának történetében.

Avineri abban bízik, amiben eddig. „Már a kivonulás is azon a meggyőződésen alapult, hogy az izraeli és a palesztin álláspont között olyan nagy a különbség, hogy azt nem lehet tárgyalásokkal áthidalni, s ezért Izraelnek egyoldalúan kell döntenie az ország jövőbeli határairól – abban a reményben, hogy később mégiscsak sor kerül valamiféle tárgyalásra.”

Ha a vártnál kedvezőbben alakulna a palesztin belpolitikai helyzet, egyelőre akkor sincs esély értelmes tárgyalásra. Avineri szerint most az a fontos, hogy Izrael ne sodródjon bele abba az örvénybe, amelyben az egyik oldal szélsőségeseinek győzelme a másik oldal szélsőségeseit segíti hatalomra.

Az új középerőnek köszönhetően van rá remény, hogy Izraelben ne a szélsőségesek győzzenek.

A Kadima emblémája