Szilikon karkötőket, Fidesz-sálakat és "Az én miniszterelnököm" feliratú, Orbán-arcképes kitűzőket kerülgetve igyekszünk elhelyezkedni; ügyelve közben arra is, nehogy kitakarjuk a kivetítőket a nézők elől. Egy darabig önfeledten fixírozzuk az egyik luxusplazmatévén a nép egyszerű gyermekét, aki nem rest vonatra szállni, kigombolt ingben disznót torolni, pogácsás bensőséggel konzultálni, hogy aztán mindezt laza kávéházi triphop zenei aláfestéssel kísért klipben, dolby surroundban adhassák elő a nép még egyszerűbb gyermekeinek.

"Érezni, hogy mozdulnának" - osztja meg a vidéki út tapasztalatait Kudlik Júlia. A megjegyzésre rímelve Martonyi János terem a színpadon, hogy hetvenötödik születésnapja alkalmából köszöntse a feleségével, Dalma asszonnyal együtt a közönség soraiban ülő Mádl Ferenc leköszönt köztársasági elnököt, aki az orbáni évértékeléseket immár nyolcadik éve szervező - amúgy éppen tízéves - Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének volt az elnöke. Utódja, Martonyi elárulja, hogy 69 nap múlva lesznek a választások, "talán most már szabad ezt is kimondani" (sic!). A közönség hálás nevetésével kísért, sajátos beismerő vallomás után az eddig egy fehér kockán ücsörgő Orbán Viktor lép a közönség gyűrűjében felállított pódiumra.

A "nemzet miniszterelnöke" sötétre érett öltönyben, a tőle megszokott magabiztossággal, dúdolható hanglejtéssel kínálja a hit erejét a törődöttség ellenszereként, nem feledkezve meg persze a háttérben felfüggesztett Munka, otthon, család jelszavakkal szemben érzéketlen luxuspolitikáról sem (nem gonosz az: csak kíméletlen). Mondja, hogy egy vidéki konzultáció során kapott valakitől egy példamesét a nagy jólét programját meghirdető királyról, s éhező népéről. "Tudják, a politikai gyűléseken mi mindent nyomnak az ember kezébe" - vezeti fel a mesét Orbán Viktor. Meg is fogadjuk a tanácsot, s a továbbiakban odafigyelünk, mit nyomnak a kezünkbe.

Orbánnál maradva, a megújult talk-show-jában a közvetítőnek már nem osztott lapot: az országjáró turné során felfedezettek markába személyesen adta a mikrofont, maga kérdezte őket, majd ugyancsak személyesen oldotta meg problémáikat. A riporteré mellett az érett államférfi személyiségjegyeit is megtalálhattuk: "nem vagyunk már olyan fiatalok, hogy mindig igazunk legyen".

Rövid önmarcangolás után öregesen, V alakba rendeződve a kijárat felé ódalgunk. Levezetésképp még rövid lelki tusát vívunk a luxusprofittal; "a kishitűség susog a fülünkben" a nemzeti lobogó 2100 forintos ára láttán, hiszen úgy ötven méterrel odébb ugyanaz csak 1700-ba kerül. Középső ujjunk már-már kiegyenesedne, ám az eladó kiérdemli a V betűt: a Fidesz-zászló most akciós - ezer helyett csak ötszáz darabja.