Közterületi mementók
Jól ismert látvány a hasonló mementó az ország útjai mentén. Virágok, koszorúk, keresztek, olykor egy-egy gyertya, amelyeket hozzátartozók tehettek ki emlékezésül és talán mások okulására. A hasonló helyek már Budapesten is szaporodnak. Káposztásmegyeren vésett kőtábla emlékeztet egy gyermekre a sávok közti zöldben. A 2-es úton a főváros határához közel, cserbenhagyásos gázolás részleteivel a sajtó is foglalkozott. Egy elütött és magára hagyott nőt találtak az út mentén, akit munkába menet, egy hajnalon gázolt el valaki. A helyszínen azóta is friss virág, tábla és gyertyák emlékeztetnek a történtekre.
A legfurcsább emléket azonban a Bem rakparton a Margit híd közelében állítottak egy fiatalembernek. A földből több mint egy méterre kimagasló, deszkákból eszkábált "emlékoszlop" tetején egy színes fénykép, alatta táblán a felirat: "Ezen a helyen meghalt Tóth Gábor fogvatartott 2002. 12. 03-án". A gyalulatlan deszkákra ragasztott fotót és a feliratot nejlonba bugyolálták, hogy állja az időjárás viszontagságait. A koszorú őszinte kegyeletről árulkodik, ám, hogy ki állította, ki tartja karban, azt senki sem tudhatja. A fiatalembert is egy baleset áldozatának gondolnák az arra járók, ám a fogvatartott szó a szokottnál jobban felkelti a figyelmet.
A már több mint három évvel ezelőtti tragédia éppoly különös volt, mint a mementó, amely az emlékezést táplálja. Egy rendőrségi járőrautó két, különféle bűncselekményekkel gyanúsított fiatalembert szállított a Gyorskocsi utcából a Nagy Ignác utcai börtönbe. A hátul, jobb oldalon ülő fiatalember az ajtó és az anyósülés között megszerezte a jobb oldalon, elöl ülő rendőr szolgálati fegyverét, amellyel a rendőrautóban főbe lőtte magát.
Nincs szabály, rendelet vagy határozat, amely akár tiltaná, akár jóváhagyná a hasonló emlékhelyek felállítását, esetleg elrendelné eltüntetésüket. A II. kerületi önkormányzat illetékese szerint éppen ezért, ha az nem zavarja a gyalogosok közlekedését vagy a járművek forgalmát, valamint nem rontja számottevően a városképet, kegyeleti okokból nem háborgatják a mementót. Hasonló állásponton van Danielisz Béla, a Fővárosi Közgyűlés városrendészeti bizottságának elnöke is, aki szerint a közterület-foglalás szabályait betartató felügyeletnek, amennyiben az emlékhely nem zavarja az utca, a tér, vagy a park rendjét, nincs oka a hasonló emlékhelyek felállítóival szemben eljárniuk. Nem kizárt, azonban, hogy szükség volna valamiféle szabályozásra, ám kegyeleti okokból nem biztos, hogy helye lenne a túlzott szigornak.
A nézetek azonban különböznek a jelenség megítélésében. Egy másik városházi vélemény szerint a kegyeleti okok miatti túlzott engedékenység odáig vezethet, hogy lépten-nyomon koszorúkba és táblákba ütközünk, míg egy utcabútor, egy szemetes, vagy egy postaláda felállításának is megvannak a maga szabályai. Az ellenvélemény képviselői mégis úgy vélik, hogy szerencsére csak kevesen vesztik életüket közterületen, és még kevesebben vannak az olyan hozzátartozók, barátok és ismerősök, akik mindenképpen a tragédia színhelyén akarnak emléket állítani az áldozatnak. Ezért, amíg valaki - vélekedik egy városatya utalva a hazai viszonyokra - nem akar márvány obeliszket emelni az út mellé, békében kell hagyni az áldozatokat, azok emlékét és az emlékezőket egyaránt.
