- Éppen tíz éve hagyta ott az SZDSZ-t. Van visszaút?

- Idővel eldől, mi lesz velem, de visszaút aligha akad.

- Valóban nincs visszatérés?

- Az SZDSZ a demokratikus átmenet talán legkövetkezetesebb szervezeteként emelkedett nagy párttá. A '90-es önkormányzati választásokon az ország legerősebb politikai erejének számított. Ám a hagyományos magyar jobboldal iránti engesztelhetetlenségétől vezetve a nálánál sokkal biztosabb bázison álló szocialistákkal kötötte össze mindinkább a sorsát. Az abszolút parlamenti többséget szerzett partnerrel való koalíciókötéssel az SZDSZ a legelemibb parlamentáris logikán lépett át. Az önálló politikai pólusképzés lehetőségét feladva kispárti szerepet vállalt. A régi reformértelmiségi küldetést követve belülről próbált segíteni. Irányítani, nevelgetni remélte a szocialistákat. Ezzel azonban a magyar politikai tagoltság legmélyebb törésvonalán ugrott át. Az önálló polgári politikára vágyó szavazók nem követhették ezt a térfélváltást. Ezután már csak vergődött a párt.

- Az elmúlt tíz év során soha nem fordult meg a fejében, hogy esetleg visszatér?- Életem legszebb két éve a szabad demokratákhoz köt. A koalíciókötéssel azonban a párt elhagyta az egykori Ellenzéki Kerekasztal oldalát. Váltása alighanem történelmi jelentőségű vesztesége a magyar polgári politizálásnak. Visszatérésre buzdító, a legfontosabb tisztségek egyikét kínáló ajánlat már korábban is érkezett. Csakhogy nem azért vállaltam a közéleti pályát, hogy végül a szocialisták jó útra terelgetésében találjam meg feladatomat. Az SZDSZ megfáradt, viharverte szervezet, amely egyre inkább elveszíti társadalmi szerepét. A kis pártok Európában vagy a két pólusképző nagy párt közt egyensúlyoznak - német szabad demokraták -, vagy meghatározott élethelyzeteket, igényeket képviselve - zöldek, agrárpártok - nyerhetnek tartós politikai funkciót. Az SZDSZ jó ideje távolabb áll a létező jobboldaltól, mint a szocialisták. Hangot ad marginális csoportok kívánságainak, ám ettől még bajosan éri el az öt százalékot. Gyurcsány Ferenccel szemben a nyugatos értékek kevésbé szorulnak rá az SZDSZ védelmére. A pártot döntően múltja, a ma is szabad demokrata vezetésű települések választói, nem csupán Budapest, hanem Szekszárd, Kalocsa, Jászberény lakói tartják a víz fölött.

- Lehet, hogy az SZDSZ számára nem Tölgyessy Péter, hanem Kóka János lesz a 2006-os csodafegyver?- Az SZDSZ frakciója messze a legnagyobb arányban áll 1990 óta dolgozó képviselőkből. A teremtő erejű személyes ambíció roppantul hiányzik a pártból. Nem az SZDSZ, hanem a kormányfő hoz sorra nyugatos arculatú új vezetőket a politikába. Egyre inkább ő dönt a szabad demokrata miniszterek személyéről, Demszky Gábor sorsáról. Kóka János hallatlan energiával akarja a sikert, ám talán a leginkább nagyot mondó tagja a kormánynak. Fellépésével új életerőt nyerhet az SZDSZ, ám általa végképp bele is simulhat a magyar politika populista kórusába. Az új párttag megtette gesztusait az egykori alapítóknak, ám ösztönei egészen más srófra járnak, mint az értelmiségi véleményformálóké. A választási kampány elején az SZDSZ érthetően önbizalmat mutat, ám politizálása a '98-as "tartsuk a jó irányt" jelszó idejére emlékeztet. Nem különbözik eléggé koalíciós társától, viszont a kormányoldal gondjait sokban enyhíteni képes választási szövetségről hallani sem akar. A szocialisták bajosan felejtették el partnerük értelmiségi gőgje okozta sebeiket. Pedig a végelszámoláskor nagy szükségük lehet az SZDSZ mandátumaira.

- Van küldetéstudata? Lengyel László úgy írja le az SZDSZ-t, mint egy "haldokló" pártot, melynek bizonyítania kellene hogy "van kiút jobbra is". Ezért lenne szükség önre.

- A váltással a kampány izzó hangulatában csak a jobboldal árulója lehetnék. A létező SZDSZ-t és Fideszt képtelenség egymáshoz közelíteni. Politikai teendőim a hajdani Ellenzéki Kerekasztal térfelén lehetnek. Ennek alternatívája számomra ez idő tájt az lehet, ha befejezem.

- Valóban komolyan gondolt arra, hogy befejezi politikai pályafutását?

- Sok éve dilemmám ez.

- Rajta lesz a Fidesz-listán?

- Mint 2002-ben, majd márciusban megtudom az újságokból. De akárhogy is döntök: azon leszek, olyan maradjak, amilyen voltam.

- Másrészt azért lenne szükség önre, hogy Lengyel becslése szerinti ötven-százezer szavazójával ne Orbán Viktort segítse ismét hatalomra.

- Bárhogyan is lesz, nem hiszem, hogy egyszerre teljes erővel be kellene kapcsolódnom a kormánytöbbség választási kampányába. A voksolás előtt sokan nem elemzést, hanem a koalíció melletti kiállást várnák el tőlem. A baloldali értelmiség láthatóan nemigen tud mit kezdeni velem. A sokszor mítoszokban gondolkodó jobboldali törzsközönséggel ellentétben nagyon is érti érvelő írásaimat. Ám tevékenységem ütközik a baloldali véleményformálók egy részének alaptételével, mely szerint hazánkban egyedül a kormányoldalon állók képviselik Európát és a világosságot. Így aztán akadnak, akik az égbe emelnek, és elvárják, hogy azon nyomban csatlakozzam is a koalíció táborához, mások meg ellenkezőleg, a becsületemet megkérdőjelezve legszívesebben a pokol fenekére küldenének.

- Számos elemző írás kötődik a nevéhez, viszont a parlamentben az elmúlt nyolc év alatt egyetlenegyszer sem szólalt fel.

- Téved, plenáris ülésen '93-ban szóltam utoljára. Viszont a szavazásokon mindvégig ott vagyok. Sosem támogattam alkotmányos alapszerkezetet sértő javaslatot. Mindkét kormánypárti ciklusomban előfordult, hogy az ellenzék kivonulása után egyedül szavaztam ilyen javaslat ellen. A bizottsági üléseken rendszeresen hosszan, és remélem, tartalmasan beszélek. Ha vállalható ügy akad, azt igyekszem támogatni. Utoljára Sólyom László megválasztását törekedtem előrevinni. A kilencvenes évek elején meglehetősen sokat szerepeltem, úgy látszik, ahogy a szólásnak, úgy a hallgatásnak is megvan a maga ideje.

- Miért zárná ki egymást a parlamenti felszólalás, illetve, hogy olykor elemzéseket publikál?

- Az európai parlamentek plenáris ülésein pártok nevében hangzanak el szónoklatok. Én pedig '94 óta nem beszélhetek igazán lényeges témában pártfrakció nevében. Kevésbé érdemi ügyekben való megszólalással tetszetős statisztikákat produkálhatnék, de ez magam előtt lenne gyávaság. Mindenekelőtt tartalmi okokból hallgatok, és nem vállalok ilyen-olyan tisztségeket, de ügyrendi akadályai is lennének a megszólalásnak. A házszabály - helyesen - a frakciók vezetőinek és vezérszónokainak ad valódi megnyilvánulási lehetőséget. A napirend utáni éjszakai szónoklás, bár későn fekvő vagyok, nem az én műfajom. A mindent jobban tudó értelmiségi folytonos okoskodása bizony szánalmasan hangzik a parlamentben. Éppen mivel nem nyilatkoztam annak idején sem az SZDSZ, sem most a Fidesz nevében, írhatok időnként elemző írásokat.

- Akkor "gúzsba kötve táncol"? Fidesz-képviselő, de valódi státusza: független elemző?

- Egyáltalán nem táncolok. Viszont remélem, írásaim minden külön magyarázat nélkül is megállnak a lábukon. Képviselőként alighanem "a köztársaság tartalékában" vagyok. Eltérő szavakkal, de a magyar politika három igencsak különböző politikai áramlathoz kötődő nagy öregje egyformán ezt a státust ajánlotta számomra '92 után.

- Mi változott a magyar politikában a HVG-ben karácsonykor megjelent elemzése óta?

- Újabb menete kezdődött az ígéretlicitnek. Előbb a koalíció igencsak választási költségvetést fogadott el. Majd a Fidesz csaknem abszurditásig emelte tétjeit. Pedig még csak most kezdődött a kampány. Bárhogy nézzük is, a választáson nemcsak a politikusok, hanem a közvélemény is vizsgázik. Ha ismét az ígéretverseny dönt majd, a tanulékony pártvezetők legközelebb már a Holdon fognak telkeket osztani az embereknek.

- Sok politikai elemzőhöz hasonlóan ön is úgy látja, hogy kiegyenlített lesz a küzdelem, s egy-két mandátumkülönbség dönt az MSZP, illetve a Fidesz között?

- A választások második fordulójáig hátra levő három hónapban még jelentősen változhatnak az erőviszonyok. 2002-ben a legjobb közvélemény-kutatási előrejelzés is négy százalékpontot tévedett, a legpontatlanabb meg több mint tizenkettőt. A jobboldal roppant nyomása alatt álló választók jelentékeny része még közvetlen környezetének sem igazán vallotta meg valódi pártpreferenciáját. Most lehet, hogy a prognózisok pontosak, ám ha csak feleennyire is torzítanak, az egyéni kerületekben ez máris jelentős mandátumkülönbséget hozhat.

- Így akár a szocialisták, akár a Fidesz stabil parlamenti többséggel alakíthat kormányt?

- Az ország érdeke mindenképpen az egyértelmű döntés volna. Három-négy százaléknál nagyobb különbség már harminc-negyven mandátum többséget is adhat. Lehet, hogy alig lesz eltérés a két nagy párt támogatottsága közt. Mégis valószínűbbnek tartom, hogy a kis pártok szereplésétől függetlenül valamelyik egyedül is abszolút többséget szerez. A jelenlegi helyzetben sem elemzést, sem politikai stratégiát nem alapoznék kizárólag a közvélemény-kutatások számaira. Különösen a Fideszen látom, hogy a jelentéktelen különbséggel elveszített 2002-es választást szeretné 2006-ban újra lejátszva megnyerni.

- Amikor szavazói mozgósításának mindent eldöntő szerepét hangsúlyozza?

- Szoros verseny esetén valóban meghatározó lehet a szavazók kézen fogása. Ám hogy bármelyik oldal idáig eljusson, ahhoz előbb több mint két és fél millió választó rokonszenvét szükséges megnyernie. Orbán Viktor '98-ban nagy arányban egyesítette a hajdani Ellenzéki Kerekasztal pártjainak választóit. Milliónyi volt MDF-, kisgazda- és KDNP-szavazó mellett hat-hétszázezer támogatót nyerhetett az SZDSZ korábbi közönségéből is. Csakhogy a Fidesz politikája következtében a polgári szavazók városi, nem vallásos, nyugatos részének jelentős hányada hamarosan eltávolodott a jobboldaltól.

- Ez dönthetett 2002-ben?

- A hasonlóan magas részvételű '94-es választásokhoz képest mindössze kilencvenezerrel voksoltak többen ekkor, ám a szocialisták mégis 580 ezer fővel növelték táborukat. Pedig a falusias körzetekben legkevesebb negyedmillió támogatót veszítettek, és az elhaltak helyére lépő fiatal szavazók közt a Fidesz messze több szavazatot kapott. Minden adat szerint az MSZP legalább félmillió új szavazót nyerhetett a polgári közép, főleg a volt SZDSZ, de részben az ős-Fidesz és a hajdani MDF hívei közül.

- Ám azóta a Fidesz sokat erősödött

- Valóban: Orbán Viktor a térségben egyedülálló jobboldali erőkoncentrációt hozott létre. Szenvedélyesen elkötelezett bázisa mozgósításával alacsony részvétel esetén biztosan győzedelmeskedhet. Csakhogy a hagyományos jobboldal tábora nem sokkal nagyobb, mint másfél millió állampolgár. A vezéri szerepe által vezetett volt miniszterelnöknek csekélyek az esélyei a polgári közép újbóli megnyerésére, ezért inkább a szocialistáktól próbálja meg elhódítani a kádári kisemberek bizonytalanabb részét. Jó ideje ugyancsak a Kádár-korszak ösztöneit törekszik mobilizálni a Fidesz javára.

- Mi dönthet végül a két nagy tömb között?

- Az életük körülményeivel módfelett elégedetlen választók idáig szerették leváltani kormányaikat, és most is jócskán találhatnak okot arra, hogy ezt tegyék. A jobboldal heveskedése közepette hivatalba lépő MSZP, máig ható bajokat okozva, eltúlzott mértékű jóléti intézkedések sorával konszolidálta hatalmát. Az eddigi kormányzati ciklusokat egybevetve alighanem a jelenlegiben született a legtöbb döntés a gazdaság szükségletei ellenére. A parlamentáris demokrácia megvédésének ígéretével fellépő koalíció érvényben tartott számos, a Fidesz idején még az alkotmányosság durva megsértésének tartott megoldást. Vagy Orbán Viktor megállításának szándékával igazolva éppen maga teremtett veszélyes precedenseket. A kormánypárti értelmiség folyvást európai baloldalt álmodik magának, ám minden valóban jelentős modernizálódás ellenére az MSZP sok tekintetben még mindig káderpárt.

- És a Fidesz?

- Orbán Viktor a hagyományos magyar sérelmi politizálás eszközeit használva ellenzékből könnyen beszél. Folyvást azt ígéri az embereknek, amit azok méltányosnak tartanának és nagyon szeretnének. Hazánkban sokan hiszik, hogy egyszerű állami intézkedésekkel, nagyobb erőfeszítések nélkül hamarjában jobbra fordulhat az életük. A mértékeit vesztett országban a realitásra való emlékeztetéssel a kormányoldal a választók reményeivel ütközhet. Ugyanakkor alighanem létezik egy pont, amelyet átlépve az ígéretek szédelgéssé fordulhatnak. A Fidesz annyira sokféle közönséget óhajt elérni, hogy mondanivalójában és arculatában nyilvánvaló identitászavar, hitelességvesztés mutatkozik. Fellépéséből hiányoznak a friss ötletek, az új tehetségek.

- Orbán Viktor szűk körben állítólag már célzott arra, hogy válságmenedzselésben igen jó. Valóban válság lesz? Szükség lesz megszorító intézkedésekre?

- A volt miniszterelnök nyilvános megszólalásaiban mindenkor arról nyilatkozik, hogy a radikális adócsökkentés által megugró gazdasági növekedés és foglalkoztatás bőséges forrást teremt majd a gondok többletterhek nélküli megoldására. Mégis az államháztartás kiadási és bevételi oldala közt tátongó szakadékot bajosan lehet két lépésben átugrani. Az ország hitelezői és az Európai Unió döntéshozói az új kormánytól nyomban hihető terveket várnak a hiány ütemes csökkentésére. Ha ezt nem kapják meg, a forint gyors értékvesztése olyan inflációt kelthet, ami alaposan leértékelheti a magyarok jövedelmeit.

- Orbán Viktorral mikor beszélt utoljára? A kormányzása idején nyílt titok, hogy a tanácsadója volt, de azóta Medgyessy Péter is meghallgatta a véleményét. Gyurcsány Ferenccel milyen a kapcsolata?

- Még soha nem voltam senkinek a tanácsadója. Viszont Németh Miklós óta valamennyi miniszterelnökkel korrekt beszélő viszonyban álltam. Akadt kormányfő, akit a barátaim közt tarthattam számon. Orbán Viktorral kormányzása idején öszszesen négy alkalommal beszéltem hosszabban, utoljára 2001 januárjában.

- Nem érzi úgy, hogy a közéleti múltja arra kötelezi, halassza el a visszavonulást?

- Csak akkor van okom maradni, ha belátható időn belül lehetőség nyílhat az értelmes cselekvésre. A hazai politika '89-'90-ben minden bizonnyal a közvélemény előtt járt. Ellenben most már régóta kedvezőtlen hatások jönnek a politika felől. Még egy ilyen parlamenti ciklus, és tetemesen lemaradunk a rivális országokkal szemben. Pártjaink váltig egymás hibáiból élnek. Az állampolgárok mindinkább csak a kisebbik rosszat választhatják. A kis pártok éppúgy részesei a hibás szerkezetnek, mint a nagyok. A történelem olyan, mint a vasút, ritkán jön valódi irányváltásra lehetőséget adó váltó. A magyar pártszerkezet alapjai 1997 ősze óta változatlanok. A választásokig már bajosan léphet ki az ország a populizmus örvényéből. Ám a döntéssel egy újabb váltó érkezhet.

Még négy ilyen év, és tetemesen lemaradunk a rivális országokkal szemben