Az első ősi világháború
"Tel-Hamoukar teljes feltárási területe valójában egykor háborús övezet volt. Az ősi város egészére kiterjed a tragikus rombolás" - mondta el Clemens Reichel, a szíriai-amerikai kutatócsoport vezetője, a Chicago Egyetem Keleti Intézetének munkatársa. Az ősi kereskedelmi központot, amelyet számítások szerint a tragédia előtt alig ötszáz évvel alapíthattak, három méter magas agyagfal övezte, a rázúdított heves "bombázástól" mégis leomlottak a falak, melyek maradványai a pusztító erővel elhajított agyag- és kőgolyókkal együtt kerültek elő. A kutatók összesen 1200 kisebb, ovális alakú (mintegy 2,5 centiméter hosszú és 4 centiméter átmérőjű) kőgolyót és 120 nagyobb (6-10 centiméter átmérőjű) agyaglabdát gyűjtöttek össze a feltárás során. A régészek eleinte nem értették, mire használták az ókoriak ezt a sok labdát, ám a nagyobb labdák egyik oldalán olyan jellegzetes sérülést találtak, amit az okoz, ha egy ilyen golyó falnak csapódik. Nyilvánvaló lett, hogy a nagyobb labdákkal a falakat, a kisebb golyókkal az embereket támadták - mondták el a kutatók. Az is kiderült, hogy nem csak afféle helyi csetepaté zajlott itt, az ellenség szinte elsöpörte a várost a jól szervezett, gondosan megtervezett, előkészített és levezényelt támadás során. A háborús régészeti réteget tűz nyomai fedik, vagyis a támadók a város elfoglalása után mindent felgyújtottak. A kutatók szerint Tel-Hamoukarnál Dél- és Észak-Mezopotámia csapott össze.
Tel-Hamoukart, a civilizáció egyik első városát az 1990-es évek közepén fedezték fel amerikai régészek. Azóta folyamatosan vizsgálják. A rendkívüli lelet alapjaiban változtatta meg az eddigi tudományos vélekedéseket a városállamok kialakulásáról. Korábban úgy vélték, hogy az első városállamok Dél-Mezopotámiában, az Eufrátesz folyó mentén alakultak ki. A dél-mezopotámiai Uruk környékén szerveződő városállamok azután afféle gyarmati kolóniákat alakítottak ki északabbra, ahol könnyebben jutottak olyan fontos anyagokhoz, mint a fa, a kő vagy a fémek, amelyek "hiánycikknek" számítottak Dél-Mezopotámiában. Ám - többek között - Tel-Hamoukar feltárása is rávilágított arra, hogy a felső-mezopotámiai városállamok valójában önállóan, Dél-Mezopotámiától függetlenül szerveződtek. A most feltárt első "világháború" éppen arra utal, hogy ez a két terület tragikusan és véresen mérte össze erejét 5500 éve. "Számos jel arra vall, hogy a déliek voltak a támadók. A háborús romokat tartalmazó régészeti réteg tetején előkerült hatalmas, Urukban készült tárolóedények legalábbis arra utalnak, hogy ha talán nem is maguk a déliek rombolták le a várost (azt pontosan még nem lehet megmondani, hogy kik készítették a golyókat), Tel-Hamoukar pusztulásából mindenképpen a déliek húztak hasznot. Az biztosan állítható, hogy közvetlenül a tragédia után a déliek hosszabb ideig tartózkodtak a város megmaradt részeiben" - mondta el Reichel.
Ironikus módon, ami az élőket elpusztította, az segítette az utókort. A meglepett városlakóknak nem maradt idejük elmenekülni, vagyis holmijaikat, értékes tárgyaikat, életük mindennapi elemeit a helyszínekről elhordani, minden eredeti helyén maradva őrződött meg a vastag romréteg alatt. Így most könnyen azonosítható, hogy a városon belül hol álltak a lakónegyedek, a házaknak milyen volt az elrendezése, miként használták a konyhát, de ugyanígy lehetett azonosítani az adminisztratív és a vallási központot is az ott használt szertartási kellékekkel együtt.
Az edények és a tárgyak stílusából megállapítható, hogy Tel-Hamoukar kereskedelmi kapcsolatban állt a környező városokkal, így Urukkal is, de semmi jel nem mutat arra, hogy a dél-mezopotámiai városállam alárendeltje lett volna. Mindez nem mondható el a háborús réteg felett lévő régészeti rétegre, amelynek tárgyai már egyértelműen Uruk teljes befolyását mutatják. Vagyis a háború után Uruk rövid ideig biztosan uralta Tel-Hamoukart.
Számos kérdés még megválaszolatlan. Például hova lettek a városlakók, hányan estek el a csatában, hányan menekültek el? Az biztos, hogy az összecsapás meglepetésszerű és elsöprő erejű volt, s rövid ideig tartott, mivel az emberek semmit sem tudtak javaikból elmenekíteni.
