Kína üdvözli a palesztin törvényhozási választások zökkenőmentes lebonyolítását - állt a kínai külügyminisztérium internetes honlapján közzétett közleményben. "Reméljük, hogy az összes palesztin csoport fenntartja az egységet, és békés, tárgyalásos úton, politikai eszközökkel megoldják az Izraellel fennálló vitát"- fogalmazott a közlemény.

Izrael kijelentette, hogy nem hajlandó tárgyalni olyan kormánnyal, amelynek tagja a palesztin választásokon győztes - és formálisan Izrael megsemmisítésére törő - Hamász. Az Egyesült Államok nem tárgyal a Hamásszal mindaddig, amíg erőszakos eszközöket alkalmaz. Az Európai Unió hasonló, a terrorizmus elutasítását sürgető felszólításokat intézett a szervezethez.

Kína hosszú ideje támogatja a független palesztin állam létrehozásának gondolatát, ugyanakkor hagyományosan szoros kapcsolatokat ápol Izraellel.

A Hamásznak választania kell

A Hamásznak választania kell a kormányzás és a terrorizmus között az amerikai lapok pénteki kommentárjai szerint. A The Washington Post pénteki szerkesztőségi kommentárja egyetért George Bush amerikai elnökkel abban, hogy a palesztin lakosság széles rétegei szavazatukkal nem a szélsőséges nézeteket karolták fel, hanem az elhunyt Jasszer Arafat örökségét, korrupt és alkalmatlan vezetői klikket utasították el. A felmérések azt tanúsítják, hogy a palesztinok nagy többsége az erőszak végét és a béketárgyalások felújítását szeretné.

A Hamász rögtön egységkormányt javasol és kétségtelenül olyan koalíciót szeretne összehozni, amely továbbra is kapná a nemzetközi segélyt - amely nélkül a Palesztin Hatóság összeomlana -, miközben kibújhat az engedmények és kompromisszumok kényszerűsége alól. Még ha a Fatah ezt el is fogadná, a nyugati államoknak rá kell kényszeríteni az iszlám szélsőségeseket arra, hogy válasszanak a terrorizmus és a demokrácia között, vagy pedig Európa, Amerika és a Világbank segélyei nélkül, diplomáciai elszigeteltségben kormányozhatják a Gázai övezetet és Ciszjordániát.

A The New York Times szerkesztőségi kommentárja is a Fatahot átitató korrupcióban látja a Hamász győzelmének legfőbb magyarázatát. A Fatah a jelenleg fennálló vigasztalan helyzet jelképe. A lap szerint azonban az izraeli keményvonalasok magukat is hibáztathatják. Ariel Saron miniszterelnök nem tett semmiféle engedményt, amelyet a néhai Jasszer Arafatnál sokkal pragmatikusabb tárgyalópartner Mahmud Abbász palesztin elnök a tömegeknek felmutathatott volna. Izrael ehelyett azzal volt elfoglalva, hogy megvalósítsa Saron doktrínáját a palesztinoktól való egyoldalú elkülönülésről, amely doktrína most várhatóan népszerűbb lesz, hogy a palesztinok a Hamászt választották.

Szép lenne azt hinni - emeli ki a kommentár -, hogy a Hamász a kormányzati felelősség terhe alatt lemond Izrael elpusztításának a céljáról, és lefegyverzi saját külön hadseregét. A lap nem nagyon reménykedik ebben, de azért emlékeztet rá, hogy az Arafat vezette Palesztin Felszabadítási Szervezet (amelynek Abbász volt a második embere) is a terrorizmusban fogant annak idején. A The New York Times szerint is választania kell a Hamásznak a kormányzás és a terrorizmus között. Ha kitart az utóbbi mellett, aligha maradhat sokáig kormányon, és ez így is lenne rendjén.

A Los Angeles Times szerint az égbolt nem szakadt le a Közel-Keletre, de a szerdai szavazással még nehezebbé vált a palesztinok számára, hogy saját államuk legyen a belátható jövőben.

(MTI)