Igaz: java részük Budapest fényes kávéházi múltjáról szól, arról az időszakról, amikor ezeket a vendéglátóhelyeket még nem azért nevezték "irodalminak", mert felolvasóesteket, könyvbemutatókat szerveztek ott, hanem mert írók, költők törzshelye, személyes élettere volt. Amely otthont kínált Molnár Ferencnek, Krúdynak, Kosztolányinak, Adynak és Karinthy Frigyesnek. Ahol gyászlobogó hirdette, ha meghalt egy-egy vendég. Ahol a szerzők súlyos cigarettafüst mögött írták a verseket, regényeket, szerkesztették a rangos irodalmi folyóiratokat, alkottak neves asztaltársaságokat, ahol még az összegyűrt papírszalvéta is irodalmi értéket rejtett olykor.

Ma ismét a köztudatba lopakodott a szó: irodalmi kávéház.

Kőrösi Zoltán író szerint a könyvtárakban, művelődési házakban tartott hagyományos író-olvasó találkozók, felolvasó-estek szolid unalomba fulladtak, ezért a szerzők a bevettnek számító helyekről kijjebb mozdultak a nyilvánosság felé. Az irodalmi programok egy része kávézókban, kávéházakban talált helyet, ahol szívesen fogadták, mert a tulajdonosok úgy érezték: jót tesz a hely rangjának, presztízsének és persze a fogyasztásnak is... Körösi szerint az irodalom visszacsalogatása a kávézókba, a kávéházi világ manapság tapasztalható felélesztésének része, miközben ez jobbára hamis nosztalgia, mert a régi, klasszikus kávéházakban soha nem tartottak efféle irodalmi műsorokat. Azok csupán attól voltak "irodalmiak", hogy az írók, költők természetes közegének számítottak. Nem mellékesen a hazai irodalmi élet mozgatói tágra nyílt szemekkel figyelik, mi történik Németországban, márpedig ott a vendéglátás és az irodalom összekapcsolásának múltja, patinája és nem utolsósorban országos hálózata van. Arrafelé ez a kultúra markáns része, az íróknak pedig lehetőség a tisztes bevételre. Nálunk honoráriumról csak elvétve esik szó, mert az említett irodalmi programok anyagi háttere esetleges, nincs tőke, amely működtetné. Végül a kultúrát befogadó vendéglátóegység széles körű ismertté válása után gyakorta a tulajdonosok lelkesedése is alábbhagy.

Egri Osolya, az irodalmi kávéházként is működő Tranzit Art Café tulajdonosa azt mondja, a vendéglátóhelyeken megjelenő irodalmi programok igenis életképesek, csupán szakítani kell azok belterjes és unalmas formáival. - Amikor mi irodalmi estet tartunk, még a kopár fákra is műanyag pillangók költöznek. És valóban: Németh Gábor Zsidó vagy? című könyvét Nagy Kriszta Tereskova zenész, képzőművész mutatta be; a virágszőnyeg, a franciaágy és a környék fáira erősített műanyag pillangók meglepő körítést adtak a kötet szövegrészleteinek, messze odébb penderítve azokat egy könyvtár olvasótermébe szorított, fülledt unalomtól. Bächer Iván Hatlábú című, kutyás könyvének bemutatóján gumicsontot kaptak, akik kutyával érkeztek, egy kiállítás megnyitóján meg irodalmi értékű szöveg dukált, melyet a falra akasztott alkotások ihlettek.

Az irodalmi kávéházak egyik leggyakrabban invitált vendége, Karafiáth Orsolya állítja, az irodalomnak jót tesz az a verseny, ami arra ösztökéli az irodalmi estek szervezőit, hogy minél érdekesebb szerzőkkel, programokkal csábítsák a közönséget. Elmúltak azok az idők, amikor "eléjük löktek egy-két írót, és vagy működött a mikrofon vagy nem", ám az eredmény garantált volt, és a brigádnaplóban is rögzíthető. Bár hetente egyszer biztosan találkozik az olvasókkal, azt mondja, nem ebből fog meggazdagodni, igazán vaskos honoráriumot csupán ritkán kap: egy németországi irodalmi esten annyit fizettek a fellépéséért, amennyiből egy mallorcai nyaralásra is futotta. Az érdeklődés szerinte is meglepő: nemrég Veszprémben egy színházterem telt meg az estjén.

Veszprémben tehát mozgolódik az irodalmi élet, miként az országban egyre több helyen. Csak találomra: a szegedi Grand Caféban, a pécsi Dante nevű helyen, Gyulán, Szolnokon, a határon túl és persze Budapesten is. Egyebek mellett a Centrál Kávéházban a Kópia Kávézóban, a Spinoza Házban, vagy a Ráday utca kávézóiban is egyre helyénvalóbb a mondat: "Pincér, rímes ez a kávé"!

Diszkóból Kultúrsörözőbe

A reménybeli, még publikálás előtt álló írók Berlin keleti felében, alternatív kávézókban és este diszkóként szolgáló helyiségekben olvassák fel műveiket. A már ismertebbek a város nyugati részében is fellépnek, például a patinás Literaturhaus vendégei. A több mint százéves villát polgári kezdeményezéssel mentették meg a lebontástól, a nyolcvanas évek közepétől étterem, cukrászda-kávézó, de nem utolsósorban irodalmi felolvasások, pódiumbeszélgetések színhelye. Hetente egyszer "bérbe adják" a filozófusoknak, akik a lét fontos kérdéseiről cserélnek eszmét a "filozófusok kávézójában", de nem hagyják kihasználatlanul a falakat sem: itt képzőművészeti időszaki kiállítások láthatók. A belépő - rendezvények esetén - általában öt euró. Felolvasási, bemutatkozási lehetőség szinte mindenkinek jut, hiszen Berlinben régi hagyománya van az irodalmi kávézóknak, az egyesítés után pedig még jobban fellendült a kulturális élet. Állítólag ötszáz író (vagy azzal próbálkozó) él a fővárosban, így mindig vannak újabb felfedezettek. A kelet-berlini belváros vagy a bohémnegyednek számító Prenzlauer Berg számos ismert, esetleg éppen feltörekvő kávézójában is gyakori az irodalmi felolvasás. Ide inkább a fiatalok, vagy az alternatív irodalom iránt érdeklődők jönnek. Az egyik legismertebb helyszín a Kultúrsöröző (Kulturbrauerei) nevű, egy régi ipartelep helyén létesült kulturális központ. Az ismeretlen fűzfapoéták először eldugottabb helyeken lépnek fel, és a közönségen "tesztelve" módosítják írásaikat, még mielőtt házalni kezdenének velük a kiadóknál. (Berlini tudósítónk)

Tranzit Art Café: a vendéglátóhelyeken életképesek az irodalmi programok