Nem bajlódott vetítővászonnal vagy kifeszített lepedővel, hanem leakasztotta a képeket a falról. Némi fantáziával mindenki el tudott vonatkoztatni a filmbe belelógó szögektől, így semmi akadálya nem volt, hogy Lúdas Matyi vagy Sicc kalandjai megelevenedjenek a nappali falán.

A diafilmben persze az volt a legérdekesebb, hogyan igyekeztek a zsúrokon mások szülei lekötni az ifjúság figyelmét a zanzásított történetekkel. A többség unottan darált, de akadt olyan apuka is, aki a legbornírtabb szövegekbe is belevitt némi drámaiságot. Ezzel egyrészt igazolta a Magyar Diafilmgyártó Vállalat reklámszlogenjét, mely szerint "Tanít, nevel, szórakoztat a diafilm", és komoly érvekkel támasztotta alá a másikat, hogy "Gyermekek öröme, legszebb ajándék a diafilm".

Nem csoda, hogy 1969-ben mintegy nyolcszáz különböző tekercset kínált a Tanács körút 2. alatti Diafilm Mintabolt. A kiadott árjegyzék szerint a vidéki vásárlók 30 forintos érték fölött postai úton is rendelhettek a készletből. A filmek - derül ki a katalógusból - lehettek fekete-fehérek vagy színesek, állhattak 30, 45 vagy akár 60 kockából, és ennek megfelelően az áruk is különböző volt: a legolcsóbb filmet 4,50-ért kínálták, a legdrágábbért 24 forintot kellett fizetni. (Persze aki például a Hódító Robur egészére kíváncsi volt, annak két darab, 13 forintba kerülő színes diafilmet is meg kellett vásárolnia.)

Végiglapozva a mintabolt katalógusát, rá kell jönnünk: átmeneti pillanatban készült. Már túl az "Árleszállítással a kormány sikeréért" tematikán, de még bőven innen Walt Disney-n. A kínálatban ugyanúgy volt helyük a nagy filmsikereknek - A Tenkes kapitánya, Liliomfi, Gábor diák -, mint a közkedvelt regényeknek - Az utolsó mohikán, A láthatatlan ember, Grant kapitány gyermekei - vagy a futball-rajongás kielégítésének. A Hajrá Dózsa, Hajrá Fradi, Hajrá Honvéd, Hajrá MTK és Hajrá Vasas című filmeket egyformán 4,50-ért árusította a mintabolt.

Az ajánlott korosztálynak megfelelően egy, két vagy három csillaggal (óvodások, általános iskolások, 12 éven felüliek) ellátott filmek között természetesen jó néhány akadt, amelyből tanulhattak is a fiatalok. Ilyen volt például a Ferkó meg a KRESZ (*-**), az Orosz nyelvtanulás képekkel (***) vagy a Táncsics Mihály (***). Eleve az ismeretterjesztő kategóriában kínálták az olyan műveket, mint a Barkácsoljunk-sorozat, A távírótól a hírholdig vagy a Terménytárolás című film. Diafilm segítségével meg lehetett ismerni az Országházat, Kazincbarcikát és Esztergomot, és elláthatott az ember Londonig, Párizsig, sőt a távoli Ausztráliáig is. "Külföldre utazik? Úticéljával előre megismerkedhet diafilmről" - így a szlogen, és s a jó tanácsot Kijevre, Leningrádra és a csehszlovák városokra nézvést bizonyára sokan meg is fogadták. Ám a többiek is gyönyörködhettek például a Prado, a Louvre vagy az Uffizi kincseiben.

A mintabolt egyébként nemcsak filmeket, hanem "különféle típusú kül- és belföldi diavetítőgépeket" is kínált, 700 és 1000 forint közötti áron. Ennél is akadt azonban kedvezőbb ajánlat: a 312 forintért árusított masina a katalógus szerint három méterről 90x120 centis, hat méterről 180x240 centis képet vetített. Még vetítővásznat is lehetett kapni hozzá: a 100x100 centiset és 125x125-öst.