Vétkem az volt, hogy e-mailben felhívtam a figyelmét néhány könyv megjelenésére. Szerinte ez spam volt. Mellesleg igaza van. A spam - a wikipedia.hu szerint - a fogadó által nem kért, elektronikusan, pl. e-mailen keresztül tömegesen küldött hirdetés, felhívás. A törvény pedig (2001. évi CVIII. törvény 14. § (1) úgy szól, hogy reklámüzenet "kizárólag az igénybe vevő egyértelmű, előzetes hozzájárulásával küldhető elektronikus úton, levelezés során". A panziótulajdonost valóban nem kérdeztem meg, hogy felhívhatom-e a figyelmét néhány könyvre. Mert leginkább csak spammal kérdezhettem volna. Tehát valahogy meg kellett volna kérdeznem őt, hogy megkérdezhetem-e, hogy küldhetek-e...

Érdekes. Magam is tucatnyi spamet kapok naponta a világ minden tájáról. Bejelölöm, szemétbe dobom. Tíz másodperc.

A panziós levele után egy órával éppen szerelmet vallottam életem egyik legcsodálatosabb választottjának, Máriának (vagy Sárikának, pontosan már nem tudom), amikor mobilon hívott a Nemértettemanevét Bank Rt. munkatársa, és egy befektetést ajánlott. Sajnos, nem küldhettem el a brókert a mindannyiunk által jól ismert címre azzal, hogy én éppen egy másik befektetésen dolgozom, mert udvarias nyíregyházi fiú vagyok, ezért két percembe került, míg lebeszéltem a rábeszélésről. Szívem választottja közben felkapta, amit előzőleg leimádkoztam róla, és rám csapta az ajtót. Ez a mobilhívás természetesen nem volt spam.

Bánatomban kimentem az újságért, hogy a sok rossz hírrel megnyugtassam magam, másnak sem fenékig tejfel, de a levélszekrényből kiömlő reklámnyomtatványok ledöntöttek a lábamról. Ha a kutyám nem ás ki a papír alól, a bevásárlóközpontok saját halottjuknak tekinthettek volna. Bár ahogy ismerem őket, biztosan továbbadtak volna féláron, plusz egy habverő...

Természetesen ez a sok prospektus se spam volt.

Kitántorogtam az utcára, hogy városom szépségét élvezzem, ha már más nem jött öszsze mára, de a plakátok, falragaszok elsöpörték az esztétikai orgazmus lehetőségét. A törvény szerint azonban ez sem spam.

Végül bezárkóztam a lakásba, hogy nyolcadszor is megnézzem életem legkedvesebb filmjét, s katarzisa meggyógyítson. A legtragikusabb jelenetnél azonban, amikor a szerelmesek halomra halnak, azt láttam könnyeimen át, hogy egy zilálttá kefélt hajú nő, arról biztosította édesanyját telefonon, hogy egyedül van, miközben egy fehér és egy fekete fickó félmeztelenül kiosont a lakásból.

Hogy is szól az a paragrafus: reklámüzenet "kizárólag az igénybe vevő egyértelmű, előzetes hozzájárulásával küldhető"? No, de tisztelt törvényhozók, akkor tessenek szívesek megmondani: ki kérte a bankot, hogy hívjon fel? Ki kérte a prosit a postaládájába? Ki akarta plakáttal eltorlaszoltatni a várost? Ki kért zilálttá kefélt nőt a filmembe? ÉN?!

Ha logikai úton akarjuk megérteni, ami illogikus, csak arra gondolhatunk, hogy amiért egy cég, s rajta keresztül az állam pénzt vasalhat be, az törvényes. Amiért pedig nem kérhet pénzt, vagy ami a pénzfejést zavarja, az törvénytelen.

Szívesen elküldeném ezt az okfejtést a tiltakozó panziótulajdonosnak. Már csak azért is, mert egy internetes újságot kinyitva, elém ugrott egy úgynevezett pop-up-reklám (banner, link vagy amit akartok) a panziójáról, és nem tudtam elolvasni az alatta levő cikket.

Apropó! Ezt ki a fene is kérte?!