Tavaly augusztus óta a kereskedők kötelesek visszavenni a használt, elromlott vagy fölöslegessé vált elektromos készülékeket a fogyasztóktól, és gondoskodniuk kell az e-hulladék feldolgozásáról. Az összesen mintegy 4500 "gyűjtőhellyel" (többnyire üzlettel, áruházzal) felálló rendszer működik, amit leginkább az jelez, hogy a jogszabályban előírt 10 ezer tonnánál 65 százalékkal több, összesen mintegy 16,5 ezer tonna háztartási elektronikai hulladékot sikerült az első, csonka évben begyűjteni. Idén az előírás a tavalyinak a duplája, a szakmabeliek azonban legalább 30 ezer tonna e-hulladék visszavételével és feldolgozásával számolnak. A siker egyik oka, hogy a lakosság örömmel él a visszaadás lehetőségével (kevesen szeretnek együtt élni a korábbi tévé- és hűtőszekrény-generációkkal), de hasonlóan fontos az is, hogy tartósan magasak a másodnyersanyagárak.

Mint a környezetvédelmi tárca e heti, a tavalyi tapasztalatokat értékelő sajtótájékoztatóján elhangzott, a gyűjtést és a feldolgozást a csomagolóanyagok területéről ismert modell szerint itt is koordináló szervezetek menedzselik (a "kibocsátók", vagyis a készülékgyártók választhatnak, hogy termékdíjat fizetnek, vagy némi licencdíj fejében egy koordinátorra bízzák a hulladékkal kapcsolatos teendőket). Az e-hulladék "vonzerejét" jelzi, hogy öt koordinátor is a piacra lépett. Közülük a legnagyobb, a többek között az Electroluxszal is szerződésben álló Elektro-koord Kht. egymaga mintegy 13 ezer tonnányi e-hulladék sorsáról gondoskodott (az Ökomat, a Reelektro és az Elektro-Waste Kht. 1000-1000, az E-hulladék Kht. pedig 600 tonnányit jelentett).

Az első fél év után kezdenek kirajzolódni a rendszer működési hibái is. Ezek Közül Farkas György, a feldolgozásban megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató E-hulladék Kht. ügyvezetője az információhiányt, illetve a műanyaghulladékot érintő feldolgozási kapacitásszűkösséget említette. Az Elektro-Waste-et vezető Kovács Árpád László az előbbieket azzal egészítette ki, hogy az átvevők gyakran nem a szerződéses feldolgozóknak adják át, hanem "ki ad érte többet" alapon értékesítik a begyűjtött hulladékot, amivel egyrészt nehéz helyzetbe hozzák a partnereiket, másrészt hozzájárulnak, hogy a szállítmány az értékesebb elemek kimazsolázása után mondjuk egy erdőszélen landoljon. A szakember szerint nem ismeretlen jelenség az sem, hogy az üzletben nem veszik vissza a régi készüléket, esetleg a házhoz szállítás után nem vállalják a lecserélt berendezés elvitelét, ez azonban az ő vélekedése alapján nem rendszerhiba, hanem abból adódik, hogy sem a fogyasztók, sem a kereskedők nem ismerik a vonatkozó jogszabályi előírásokat. A pontosabb tájékoztatást, illetve a folyamatos növekedést a szaktárca egy most induló reklámkampánnyal is igyekszik segíteni, 2008-ig ugyanis az EU-előírások szerint 42 ezer tonnára kell növelni a begyűjtött mennyiséget.

Sikersztori az e-szemét begyûjtése