A válságérzetet inkább az indokolja, hogy az energiahordozók ára egyre magasabbra kúszik, hiszen a készletek előbb-utóbb kimerülnek. A klímavédelmi egyezmények szintén változásra ösztönöznek, nem lehet mindent egyszerűen elégetni.

Felix Matthes számára a kulcsszó a hatékony energiafelhasználás, éppúgy, mint a hetvenes évek "valódi energiaválsága" alatt. Az akkori krízisnek haszna is volt, hiszen Németországban ekkor kerültek szóba először a megújuló energiaforrások, és ekkortól fektettek nagyobb hangsúlyt az energiatakarékosságra. A német fogyasztók pedig jóval öntudatosabb energiafelhasználókká váltak. Matthes, a német kormány és az Európai Bizottság energiaügyi szakértője maga is közéjük tartozik: - Egy kollégám egyszer kiszámolta, mennyibe kerül havonta egy autó fenntartása. Ebből mindennap taxival mehetnék a munkahelyemre és még maradna is belőle. Én inkább a tömegközlekedést választom. Az energia-szakértő szerint a spórolás terén még a németeknél is van tennivaló. Az épületek megfelelő szigetelésével akár a fűtésköltségek 30 százaléka is megtakarítható. Az Öko-intézet freiburgi irodájában egyáltalán nincs hagyományos fűtés, a szükséges hőt a tetőre szerelt napelemek állítják elő. Talán meglepő, de a sokat kárhoztatott panelházakat jóval könnyebb szigetelni, mint a régi, háború előtti épületeket, derül ki a német tapasztalatokból. Matthes állítja, óriási a pazarlás az iparban és magában az energetikai szektorban is, vannak olyan erőművek, amelyek az előállított energia 90 százalékát maguk emésztik fel. Segíthet az energiaellátás decentralizálása, hiszen a kisebb, gázzal üzemeltetett erőművek takarékosabbak, és könnyebb hozzájuk befektetőket is találni. De sokat lehet tanulni a külföldi példákból is: a skandinávoktól a szigetelési előírásokat, a japánoktól az energiatakarékos háztartási gépeket, a kínaiaktól a benzintakarékos új autókat leshetjük el.

Bár Németország az efféle spórolással jelentősen csökkenthetné energiaigényét, ezek a módszerek önmagukban nem jelentenek megoldást India vagy Kína növekvő szükségleteire - ismeri el Felix Matthes. A jövő mindenképpen a megújuló energiaforrásoké, de ez nem megy egyik napról a másikra. A sokat emlegetett külföldi függést azonban egyáltalán nem látja tragikusnak. - Németország sokkal jobban ki van szolgáltatva Japánnak a számítógéphardverek és a csipek gyártása terén, mint Oroszországnak a gázzal kapcsolatban - állítja. - Az energia is árucikk, amivel lehet kereskedni. A közlekedésben nagy jövőt jósolok például a bioetanolnak, amit valószínűleg Brazíliától vásárolunk majd. De csak átmenetileg válthatja ki a benzint, hosszabb távon a hidrogén jelenthet megoldást, kérdés, hogy miből állítjuk majd elő?

Berlinben már működik kísérleti jelleggel egy hidrogéntöltő állomás, néhány városi busz ezzel az üzemanyaggal közlekedik. Az autógyárak is sokat költenek az alternatív üzemanyagokkal kapcsolatos kutatásokra, még akkor is, ha egyelőre nem látjuk az eredményeket. - Sok függ az adott államtól vagy akár az Európai Uniótól, hogy milyen standardokat állít. Az ipar magától nyilván nem fog modernizálni - teszi hozzá.

Ideális "energiamix" és pontos terv a következő 50 évre nem létezik. - Az amerikai Rand Corporation 1970-ben készített egy tanulmányt arról, hogy miképp fest majd a 2000-es évben egy számítógép. Egy teljes falat foglalt el a megálmodott modell. Nem tehetünk mást, mint hogy meghatározzuk a célokat, és ehhez keressük a megoldásokat. Érdeklődve figyelem az új EU-tagországokat, hogy energiaügyben az ökotudatos Skandinávia és Ausztria, az atombarát Franciaország vagy a laissez-faire mediterrán országok mellé sorakoznak-e fel.

Berlin, 2006. január

Felix Christian Matthes