A kanadaiak nem bocsátották meg a tizenhárom éve kormányzó Liberális Párt korrupciós botrányát és a hétfői választások nyomán a Konzervatív Párt alakíthat kisebbségi kormányt. A 308 tagú parlamentben a konzervatívok 124, a liberálisok 103, az utóbbiaktól balra álló új demokraták 29, a québeci szeparatisták 51 mandátumot szereztek, egy képviselő függetlenként jutott be. A jobboldalnak tehát sok ellenzéki honatya szavazatát is meg kell szereznie, ha el akarja fogadtatni törvényjavaslatait.

A liberálisokba vetett bizalmat az ingatta meg, hogy még a 2003-ban lemondott Jean Chrétien idején, kormányzati pénzeken Québec Kanadában maradását népszerűsítő kampányt rendeltek meg, ám a kormányzó párthoz közelálló cégek csak számláztak, a munkát nem végezték el. A 2003 decembere óta kormányzó Paul Martin miniszterelnök nem volt személyesen érintett a botrányban, ám az már az ő felelőssége, hogy a liberálisok végzetes kampánystratégiát választottak. Másfél éve, a legutóbbi választások előtt is a konzervatívok vezettek, akkor azonban sikeresnek bizonyult a jobboldalt túl radikálisnak beállító negatív kampány. Most ugyanez visszafelé sült el, a konzervatívok vezére, Stephen Harper ugyanis időközben középre húzódott. Az olykor abszurdba hajló, durván túlzó politikai hirdetések viszont úgy igyekeztek beállítani, mintha esetleges győzelme veszélybe sodorná a kanadai demokráciát. Harper nem vette fel a kesztyűt, saját programjára koncentrált, és ezzel bizalomkeltőbbnek bizonyult, mint a lejárató kampány kiagyalói.

Külön érdeklődés kísért egy torontói választási körzetet, ahol a liberálisok színeiben Belinda Stronach kabinetminiszter indult. A gazdag családból való politikusnő szavazatával tavaly megmentette Martin kormányát, amikor a konzervatívok közül a liberálisok közé ült át. A lépés azért is volt váratlan, mert akkoriban a Konzervatív Párt alelnökével volt viszonya.

Az albertai Calgaryból való 46 éves közgazdász, Stephen Harper győzelmének hívei hazai táborán kívül leginkább Washingtonban örültek. Azt várják ugyanis, hogy alatta felmelegednek az iraki háború óta meglehetően hűvös amerikai-kanadai kapcsolatok. A konzervatívok azonban tanultak a 2004-es vereségből, és a korábbinál sokkal óvatosabban fogalmaznak a déli szomszéddal való szövetségről. Harper például kizárta, hogy országa utólag csatlakozzon az iraki nemzetközi koalícióhoz, és mélységes csalódásának adott hangot, amiért nem igazolódott be George W. Bush feltételezése az iraki tömegpusztító fegyverekről. Harper kemény fellépést ígér a kereskedelmi tárgyalásokon, csökkenteni akarja az adókat, növelni a katonai kiadásokat.