Az eddig ellenzékben politizáló, Stephen Harper vezette konzervatívok véget vetettek a megszakítás nélkül tizenkét éve tartó liberális kormányzásnak.

A hivatalos végeredmény szerint a konzervatívok 124 képviselői mandátumot szereztek, a Paul Martin kormányfő vezette Liberális Párt 103-at. A Québeci Blokk 51, a baloldali Új Demokratikus Párt pedig 29 helyhez jutott a 308 tagú kanadai törvényhozásban. Egy mandátum független jelölté lett. A tavaly novemberben feloszlatott parlamentben a liberálisok 133, a konzervatívok 98 mandátummal rendelkeztek.

Martin elismerte vereségét, és telefonon gratulált ellenfelének. Mivel azonban a konzervatívok nem szereztek többséget, Harper szülővárosában, Calgaryben mintegy kétezer híve előtt máris közölte, hogy kisebbségi kormányt alakít. Ugyanakkor számít valamennyi parlamenti párt együttműködésére, hogy "konszenzus jöhessen létre az ország ügyeinek előre vitelében".  

A 46 éves, közgazdász végzettségű Harper, akit két évvel ezelőtt már leírtak a liberálisok egymást követő negyedik győzelme után, többek között adócsökkentést, a bűnözés visszaszorítását, a védelmi kiadások növelését és az Egyesült Államokhoz fűződő viszony javítását ígérte a választási kampányban. A leendő miniszterelnök választási győzelme után megerősítette: Kanada a jövőben is követni kívánja a Martin által elindított gazdaságpolitikát, amelyet kiegyensúlyozott költségvetés, alacsony infláció és a hitelek rendszeres visszafizetése jellemez. "A ma esti eredmények kormányváltást jeleznek, nem az ország megváltozását" - hangoztatta. Harper hitet tett a demokratikus eszmék világméretű védelme mellett, és ennek kapcsán méltatta a kanadai katonák önfeláldozó szolgálatteljesítését Afganisztánban a nemzetközi biztonsági erők kötelékében.

A konzervatív kisebbségi kormány várható élettartamáról máris megindultak a találgatások. Kanadában hagyományosan egy, legfeljebb másfél évig képes irányítani az országot egy kisebbségben lévő kabinet. Harper helyzetét nehezíti, hogy legalább 21 mandátuma hiányzik a többséghez, és a törvényhozásban nincsenek természetes szövetségesei. Ezért valószínűleg minden egyes kérdésben újra meg újra kell támogatókat keresnie a képviselők körében.
(MTI)