A hazai börtönkönyvtárakat a hetvenes-nyolcvanas években kezdte nagyobb figyelem övezni - a rendszerváltás után aztán ez lelohadt! -, amikor nyugat-európai példák alapján nálunk is fölfedezték az úgynevezett biblioterápia jelentőségét a betegek, a hátrányos helyzetű rétegek és az elítéltek körében. Bartos Éva, a Könyvtári Intézet igazgatója emlékeztet: már a pedagógiai apostolnak kikiáltott Makarenko is főként Gorkij műveinek olvasásával és feldolgozásával próbálta talpra állítani a háborúban szüleiket vesztett gyerekek önbizalmát. A gulagon irodalmi műveket magoltak be a rabok, vagy - hogy hazai példát említsünk - Recsken Faludy György rabtársai vésték emlékezetükbe a költő új verseit.

Szerencsére már más időket élünk, ám a versek ma is fontosak a börtönökben. Novák Zoltán, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) kulturális és szabadidős tevékenységet felügyelő őrnagya saját korábbi börtönmunkája alapján is tudja, hogy a fogvatartottak nemcsak olvasnak, de szívesen írnak is verseket, olykor leveleiket is versben fogalmazzák. Mégsem a költészet a legnépszerűbb olvasmány a "sitten", ahol az őrnagy szerint legalább 70 százalékos a könyvtárlátogatók aránya. Találomra megkérdeztük a Szegedi Fegyház és Börtön (1150 fogvatartott) könyvtárának toplistáját. E szerint M. Puzo A Keresztapa című műve a legnépszerűbb. Ez, a második helyezett Vesztőhely című Ajtmatov-regénnyel együtt a bűnmítosz iránti érdeklődésre utal. Idesorolható még Fowles listán szereplő, A lepkegyűjtő című regénye. Inkább a rejtelem és a kaland keresésére mutat a Da Vinci-kód, a Harry Potter, a Piszkos Fred, a kapitány vagy a Fegyverek szava népszerűsége. A. Tolsztoj Pinocchio-feldolgozása, az Aranykulcsocska viszont a mese iránti vágyról árulkodik. - Sokan a börtönben kapnak rá az olvasásra, és a mesékkel kezdik - magyarázza Novák őrnagy. A listán szereplő cigánynyelvkönyvről megjegyzi, a nem cigány származásúak is forgatják, hogy jobban el tudjanak igazodni a börtön világában. (Egy legutóbbi fölmérés szerint a fogvatartottak 24,8 százaléka cigánynak vallja magát, további 12 százalék nem ad egyértelmű választ.)

Egy hazai könyvtárszakmai folyóirat 2003-ban közölt tanulmánya négy dél-dunántúli büntetés-végrehajtási intézetben végzett vizsgálat alapján azt közli, leginkább az unalom elűzése céljából olvasnak az elítéltek. A legtöbben azért szeretnek könyvtárba járni, mert így kiszabadulnak a zárka falai közül, válogathatnak, nézelődhetnek, és ez már felüdülés, még ha könyvet nem kölcsönöznek is. A tanulmány szerzője, Cser Henrietta megállapítja, a börtönkönyvtárak állománya elavult.

A BVOP-n kapott adatok szerint 2004-ben 303 ezer kötet könyv volt 36 hazai intézetben. Ennek alapján a 16 441 (tavaly 16 426) fogvatartott mindegyikére 18 kötet jutott - ez megközelíti a nemzetközi könyvtáros-szervezet, az IFLA börtönkönyvtári munkacsoportjának ajánlásában szereplő 20-at. Az ajánlás azonban az éves beszerzést két könyvben határozza meg fejenként, ehhez képest a nagy létszámú intézetekben fél kötet, másutt egy kötet fejenként az "elvárt" beszerzés. Ezt sem tudják mindenhol tartani. Ahol kevés a pénz, ott átcsoportosíthatják az erre szánt összeget. A BVOP minden évben külön céltámogatást juttat a börtönöknek könyvtárgyarapításra, 2004-ben 3,9, tavaly 4 millió forintot tudott adni. Vannak intézetek, ahol 400-700 ezer forintot is költenek évente könyvvásárlásra, másutt viszont vagy a lerongyolódó betűt olvassák a fogvatartottak, vagy maguk hozatnak be olvasnivalót.

Ennek tükrében szinte meny-nyei manna az az ötmillió forint, amelyet legutóbbi döntése alapján a Nemzeti Kulturális Alap könyvtári kollégiuma szán a börtönkönyvtárak gyarapítására. A testület elnöke, Komlósi József azt mondta: hamarosan pályázatot írnak ki. A mostani elképzelés szerint a megyei könyvtárakon keresztül juttatnák el a könyveket az intézetekbe. Novák őrnagy üdvözölte a hírt, megjegyezve: esetleg pályáztatni lehetne a beszállító könyvterjesztőket, hogy minél több könyvet lehessen vásárolni ebből a pénzből.