Rugova nélkül Koszovó még bizonytalanabb
Tüdőrákban, 62 évesen elhunyt szombaton Ibrahim Rugova koszovói albán elnök. A jelenleg nemzetközi gyámság alatt lévő, Szerbiától gyakorlatilag elszakított, de jogilag még rendezetlen státusú tartományban ötnapos gyászt hirdettek, Rugova halála miatt elhalasztották a január 25-re tervezett tárgyalásokat Bécsben az albán többségű, volt szerbiai tartomány jogállásáról. A koszovói albán delegációt Rugova vezette volna. Döntő tekintélye volt a tartományban és a nemzetközi porondon is. Kivételesen jó kapcsolatokat ápolt a tartomány sorsát eldöntő kulcsfontosságú országokkal, kiváltképpen az Egyesült Államokkal. Rugova nélkül várhatóan még nehezebb lesz elérni az elhunyt elnök és a koszovói albánok fő célját, a független Kosova (albánul így hívják) Köztársaság létrejöttét.
A belgrádi és koszovói szerb visszhangok inkább a bizonytalanságtól való félelmet tükrözik. Sanda Raskovics-Ivics, a szerb kormány koszovói politikáját egyengető belgrádi kormányközpont vezetője szerint Rugova "a koszovói függetlenségi eszme ősatyja volt". Félő, hogy helyébe olyan személy kerül, aki fegyveres harccal kívánja majd kivívni a tartomány függetlenségét, ami vérontáshoz vezetne.
A tartományi alaptörvény szerint a választásokig a parlament elnöke, Nexhat Daci vette át ideiglenesen az elnöki teendőket. A parlamentnek kell majd új elnököt választania, és új vezetőt a státustárgyalásokra is. Nem valószínű, hogy mindkét szerepet, Rugovához hasonlóan, ugyanaz az ember fogja betölteni. Feltételezik, hogy a tárgyaló küldöttséget Rugova legfőbb riválisa, Hasim Thaqi, az ellenzéki Koszovói Demokrata Párt (PDK) elnöke fogja vezetni, ha elvállalja. (Lehet, hogy inkább elnök akar lenni,) Már van tapasztalata: az 1999-es, kudarcba fulladt béketárgyalásokon ő vezette a koszovói albán küldöttséget. Belgrádban első számú közellenségnek és háborús bűnösnek tartják, mint a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) politikai szárnyának egykori vezetőjét.
Rugova mindig is el akarta kerülni a radikalizálódást - ebben élvezte a Nyugat támogatását -, a legutóbbi választás után ellenzékbe szorította Thaqit, szövetségre lépve a kisebb UCK-s formációval, a Ramus Haradinaj vezette Szövetség Koszovó Jövőjéért párttal.
Rugova helyét a tartományi elnöki székben a PDK-ből való Fatmir Limaj foglalhatja el, mert ő is "a koszovói egység szimbóluma, a konszenzus embere". Tavaly a hágai Nemzetközi Törvényszék felmentő ítéletet hozott a gerillából lett politikus ügyében. Belgrád persze neki sem örülne.
Valószínűleg hatalmi harc bontakozik ki Rugova pártjában, a Koszovói Demokratikus Szövetségben (LDK) is. Sokan Nexhat Daci parlamenti elnököt látnák szívesen. Legfőbb riválisa Rugova sógora és az LDK pénzelője, Sabri Hamiti lehet, Kol Berisha ügyvezető elnököt is felmerül.
A "koszovói Gandhi", az albán többségű tartomány Szerbiától való függetlenségéért folytatott békés küzdelem megtestesítője 1944. december 2-án született a nyugat-koszovói Crnce faluban. Koszovóban járta végig iskoláit, s a pristinai egyetemen szerzett diplomát albán irodalom szakon. Párizsban a Sorbonne-on az albán irodalomkritika történelméről és irányzatairól írott disszertációjával szerezte meg a doktori címet. Volt lapfőszerkesztő, irodalomkritikus és tanított a pristinai egyetemen.
A koszovói írószövetség elnökeként lépett a politika porondjára. Rugova 1989-ben alapította meg az első koszovói tartományi pártot, a Koszovói Demokratikus Szövetséget (LDK). Kétszer választották meg "nem hivatalosan" Koszovó elnökévé: az 1992-ben és 1998-ban az albán lakosság által rendezett párhuzamos választásokon. 2002-ben, majd 2004-ben a parlament hivatalosan tartományi elnökké választotta.
Kulcsfontosságú szerepe volt abban, hogy 1990. július 2-án az akkori koszovói parlament albán képviselői köztársasággá kiáltották ki Koszovót. Három nappal később a szerb parlament feloszlatta a tartományi törvényhozást, a koszovói albánok illegalitásba vonultak, majd megalakították a párhuzamos intézményrendszert.
Rugova politikai pályafutása először 1996-ban tört meg. Ekkor jöttek rá sokan Koszovóban, hogy a békés ellenállás politikája nem vezet sikerre. Megalakult a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK), a gerillaszervezet harci sikereivel folytatódott Rugova népszerűségvesztése: 1999 februárjában, a rambouillet-i tárgyalásokon csak egyik tagja lehetett az albán küldöttségnek.
A több hónapig tartó 1999-es NATO-bombázás idején Rugova a szerb rendőrség "oltalma alatt" pristinai lakásán volt házi őrizetben. A légi hadjárat megkezdése után találkozott Szlobodan Milosevics akkori jugoszláv elnökkel, akinek hágai vádirata a Koszovóban elkövetetett háborús bűntényeket is taglalja. A rejtélyes "kényszertalálkozó", illetve az albán radikalizmus fokozódása még jobban háttérbe szorította Rugovát.
