Oroszországban most nagyon hideg van, és hosszasan. Nem minden évben ilyen kemény a zima, de azért nem is szokatlan. Az szokatlan, hogy nem színes hír az orosz tél, hanem politikai. Ideje megszokni, ez a jövő? A Gazpromot a három héttel ezelőtti ukrán gázárvita óta két tucat országban az átlagember is nagypolitikai nagyvállalatként azonosítja - ez nem semmi, de csekélység ahhoz képest, hogy még a saját tűzhelyének és a fűtésének rejtélyes főkapcsolóját is a cégnél véli látni. Joggal: ott van.

De az már nem biztos, hogy a grúz elnök is joggal véli úgy, hogy Moszkva/Gazprom "ott van" a kaukázusi ország energiaellátásának tegnapi felrobbantásában. Vagy ott van, vagy nincs, annyi biztos, hogy Grúziának csak egynapi tartaléka van, a vezetékeket pedig legalább három napig javítják. Grúziának, nincs mese, három nap egy esztendő, ezért rögvest segítséget kért és kapott - Irántól. Meg Azerbajdzsántól. Történt mindez két nappal azt követően, hogy az Európai Unió segítséget ajánlott a kaukázusi országok energetikai biztonságához - ha már a sajátjával nem sokat tud kezdeni, mondják a rosszmájúak. A még rosszmájúbbak fölhorkannak: aha, ahol a volt szovjet szférában megjelenik egy idegen "segíteni", ott újabban rögtön energiaellátási gondok robbannak ki, már a szó szoros értelmében is. És akinek így nem elég a politikai krimi gyúanyaga, annak ott van még mentőangyalként Irán, amely önmagában is ijesztő gyúanyag.

Szóval, hideg van, és a politikai hideghullám jóval hosszabb lehet a természetinél. Az energiafüggőség lúdbőrös érzete Kölntől Budapesten át Jerevánig, isten ne adja, összebonyolódva az iráni atommal?! Brrr. Tessenek elképzelni egy olyan stratégiai játszmát, amelyben az összes nagyhatalom, meg csaknem az összes dél- és közép-ázsiai ország benne van, meg az a térség is, amelyet Ázsiában Nyugat-Ázsiának neveznek. Mi pedig Közel-Keletnek nevezzük. Ami most a Kaukázusban (nevezzük Távol-Kelet-Európának?) zajlik, lehet holmi maffiabalhé, lehet lokális terrorcselekmény. De lehet egy olyan bonyolult stratégiai láncreakció első eleme, aminek senki nem látja a végét - és jobb lenne, ha tényleg soha senkinek nem is kéne meglátnia.

Egyelőre azonban nem kell ijedezni, lehet, hogy ez a kaukázusi eredetű hideg is elmúlik a hét közepére. Addigra Kóka János magabiztos elővigyázatossága is beigazolódhat, tényleg nem lesz olyan hosszú és hideg a hideg. Pedig ha ilyen látványosan nyugtatgatja a hazai háztartásokat, a végén még tényleg megijednénk, ámbár addigra kampánycsend lesz, és kitavaszodik. Akárhogy is, a gáz világpolitikai főszereplővé lépett elő, és újabban ködös egy kicsit. A franciák atommal csapnának az iráni atomra, a németek pedig attól óvnak, hogy a nagy forgatagban nehogy túlságosan harciassá váljon a világpolitika. A sűrűsödő gázködben egyre nehezebb tisztán látni, és egyre könnyebb ijesztően megijedni.