Bravózva fogadta a párizsi közönség a Krétakör Színház Siráj című előadását
Harmadszorra tért vissza a Krétakör Színház a külföldi karrierjét a kezdetektől felkaroló MC 93 Bobigny kulturális központ Le Standard idéal (Az ideális norma) nevű, egy hónapig tartó fesztiváljára. A francia sajtó által a seregszemle legígéretesebbként beharangozott vendégszereplését, a 2003-2004-es évad magyar színikritikusok által legjobb előadásának ítélt Csehov-feldolgozást - melyet a társulatot vezető, nemrégiben az egyik legrangosabb orosz elismeréssel, a Sztanyiszlavszkij-díjjal kitüntetett Schilling Árpád rendezett - összesen kilencszer láthatja a párizsi közönség.
A franciaországi bemutató kapcsán a fesztiváligazgató Patrick Sommier az MTI-nek elmondta: színháza az Avignoni Fesztivállal együtt elsőként fedezte fel Franciaországban Schilling Árpádnak és csapatának kiemelkedő tehetségét, s azóta hűségesen követi és támogatja a szerinte legjobb magyar társulat munkáját. Az igazgató szerint a Krétakör sikere egy nagyon jó rendező és a nagyon magas színvonalú színészek találkozásában rejlik. Ehhez járulnak hozzá a csapat kitűnő dramaturgiai választásai, ugyanis valamennyi darabjuk nagyon érdekli a nézőket. Sommier fontosnak tartotta hangsúlyozni Schilling Árpád művészi etikájának fontosságát is.
A francia főváros Bobigny nevű külvárosában megrendezésre kerülő európai színházi fesztiválnak - melynek idei vendégei a Krétakör mellett német társulatok - az igazgató elmondása szerint két fő célja van: egyrészt Schilling Csehov-megközelítésének megfelelően kortárs európai történeteket feldolgozó előadások műsorra tűzése, másrészt olyan társulatok meghívása, amelyek nem riadnak meg a másságtól.
A látszólag lefordíthatatlan és kifejezhetetlen kulturális különbségekben mindig van valamilyen szenvedélyes tartalom, amellyel a másik ember mindig megérthető - véli Patrick Sommier, aki szerint a fesztivál azon az ódivatú gondolaton akar túllépni, hogy bizonyos dolgok nem elmondhatóak, hiszen pont a különbség kifejezése érdekes a színházban.
A premier sikere ellenére Schilling Árpád úgy vélte, hogy még nem lehet megítélni az előadás fogadtatását, ugyanis a Krétakör Franciaországban már nem ismeretlen. A társulat korábbi előadásai fizikai intenzitásukkal nagy rajongást váltottak ki a más stílushoz szokott francia közönségből, s a Krétakörnek a francia szakmai életbe való igazi berobbanást jelentettek. A rendező szerint a Siráj a tőle korábban megszokottnál finomabb és gondolatibb színházi formával dolgozik, s már nem számít annyira furcsának és egzotikusnak, mint a régebbi produkciók. Schilling saját bevallása szerint előadásaiban mindig ugyanazokat a kérdéseket járja körbe, de ennek kifejezési formái folyamatos megújításra szorulnak.
A rendező szerint egyértelmű, hogy a Krétakör nagyon sokat köszönhet a bobignyi kulturális központ vezetőjének, aki még a párizsi Odéon Színház dramaturgjaként hívta meg először külföldre 2000-ben a társulatot. A közönségsikernek és a nagyon jó sajtóvisszhangnak köszönhetően azóta a Krétakör minden évben legalább egy előadását Párizsban is bemutatta, s ettől kezdve rendszeressé váltak az egyéb külföldi meghívások is. Ráadásul a pénzhiány miatt 2002-ben majdnem megszűnő társulatot a fesztiváligazgató gáláns gesztusa mentette meg, aki Schillingéknek adta a kulturális központ éves költségvetésének egyharmadát.
A fesztivál címére utalva, a rendező egyetlen ideális normának a tisztességet és a hitelességet tartja: minden előadás mögött egy olyan közösségnek kell lennie, amelyik hisz abban, amit csinál, és azt elhiteti közönségével is.
A Krétakör Színház Siráj című eladását méltatta a Le Monde
Schilling Árpád látszólagos kísérleti rendezésében nagyon kidolgozott formában mutatja be a Csehov-szereplők mögötti személyiségeket, akiktől nehéz a nézőnek elválnia az előadás végén - véli a Le Monde című francia napilap szombat délután megjelent számában.
Harmadszorra tért vissza a Krétakör Színház a külföldi karrierjét a kezdetektől felkaroló MC 93 Bobigny nevű kulturális központ Le Standard idéal (Az ideális norma) nevű, egy hónapig tartó fesztiváljára, ahol a párizsi közönség január 20. és 29. között kilencszer láthatja Schilling Árpád rendezésében a társulat Siráj című előadását.
A péntek esti premier közönségsikere utána a Le Monde kritikusa az előadás kísérleti jellege mellett annak gondolati mélységét hangsúlyozta írásában.
Brigitte Salino szerint a szándékosan helyesírási hibával írt darabcím (Siráj) jól tükrözi, hogy egy sajátos Sirály-variációt láthat a közönség, amely ugyanakkor a Csehov által a darabban megfogalmazott egyik legfontosabb problémát járja körül. Ez pedig a reális és az irreális vágyak közti kiengesztelhetetlenség, a múlt és jövő közti őrlődés, amely a Sirály valamennyi hősét foglalkoztatja. A valószínűtlennek tűnő megbékélés keresésének folyamatát viszi végig rendezésében Schilling, megmutatva, hogy a szereplők mindenekelőtt hús-vér emberek. "A színészek kettős játékot űznek: Csehovot játszó Csehovot játszanak" - írta a kritikus.
Schilling megmutatja az elemző szerint, hogy a Sirály társulata ma olyan emberekből állna, akik azért figyelik meg önmagukat a másikban, hogy a saját magukról megfogalmazott kérdésekre kapjanak válaszokat. Ezeket a hősöket ilyen tisztán és mesterkéltség nélkül látva, eltűnik az előadásból az, amiért Csehovot sokan minden írónál jobban szeretik, s vágyat éreznek együtt élni darabjai szereplőivel. Ugyanakkor a szereplőkkel tartott távolság miatt szeretik sokan a Csehov-hősöket, amelyet Schilling rendezése megszüntet - mutat rá Salino.
Hozzáteszi: a távolság megszüntetésével Schilling megfosztja a nézőket a vigasztalódástól. "De ennek ellenére az előadás nem egy egyszerű kísérlet: minden színésznek személyisége, jelenléte és olyan meggyőző ereje van, hogy mégsem lehet tőlük megválni, s majdnem sajnáljuk, hogy el kell hagynunk őket" - zárja kritikáját a Le Monde.
(MTI)
