Az ügyvéd, akit kétszer is befogadtak
Letartóztatása törvénysértő - állítja -, de ehhez sajnos hozzá kell tenni, hogy ott sorstársainak többsége ugyanezt tartja. Kiss István ügyvéd, a Venyige utcai büntetés-végrehajtási intézet foglya mellett szól viszont, hogy hamis vád miatt - amivel őt gyanúsítják - általában nem szoktak senkit előzetes letartóztatásba venni. Ő azonban "szokatlan" eset, mondhatni, nehéz ember. A bíróság általa törvénysértőnek tartott eljárásában nem vett részt, hanem a tárgyalásokról - igaz, mindig igazoltan - távol maradt. Ezúttal ugyanis ellene folyik eljárás, hamis vád miatt. S mert nem jelent meg, válaszul becsukták (Ügyvéd ítélet előtt - rács mögött, Népszabadság, 2005. december 24., 4. oldal).
A zárkáig vezető útról feleségének és jogi képviselőjének tájékoztatása, illetve a rendelkezésünkre bocsátott iratok alapján már beszámoltunk, ezért most szorítkozzunk arra: egy, a jogban kétségkívül járatos ember miként éli meg, ha őt csukják rács mögé.
- Az akciócsoport rendőrei álügyfélként a segítségemet kérték, és amikor találkoztunk, lefogtak, a bíró elé vittek, aki meg sem hallgatott, csak anynyit közölt, hogy le vagyok tartóztatva, és vittek is. Annyit tudtam mondani, hogy fellebbezek, s már ott se voltam - idézi fel a tavaly december 14-én történteket Kiss. A Markóban viszont az őrök kifejezetten udvariasak, szinte barátságosak voltak - emlékszik. Számba vették az értékeit, majd jött az egészségügyi vizsgálat:
- Kis fésűvel több helyen is vizsgálgattak, nem vagyok-e tetves. Nem voltam - közli rezignáltan. Ezután felkísérték a körletbe, ahol újabb leltár következett, és végül egy zárkába csukták. Szóval a szakzsargon szerint "befogadták". Bár csak délután négy óra volt, enni nem kapott, mondván, a vacsoraosztást lekéste. De nemcsak az estebéd, hanem a többi szokásos tevékenység is elmaradt. Lefekvés előtt se fürdés, se fogmosás. Igaz, nem is lett volna mivel, mert az emberek csak kivételes esetben sétálgatnak az utcán táskájukban tisztasági csomaggal és éjszakai toalettel. Így pizsama helyett maradt az egész nap viselt trikó és gatya.
Másnap annyiban javult a helyzet, hogy Kiss kapott egy kenyeret és négy konzervet. Sokáig nem örülhetett az ellátás látványos javulásának, mert reggel nyolckor bevitték egy csurmába. Ez szűk fülke, ahol megint leltárba vették személyes tárgyait - a bicskát külön is jegyzőkönyvezték, figyelmeztetve az ügyvédet, ha zsebkését valaki hamarosan nem viszi el, megsemmisítik. A táskája egy zöld zsákba, a többi holmija világoskék szemetes zacskóba került, előbbit a biztonság kedvéért leplombálták. A procedúra részeként ismét kikérdezték személyes adatairól, de még vallási szokásairól és a hitéhez kapcsolódó esetleges étkezési szokásairól is. Azután fotó készült, s kapott egy vonalkódos igazolványt, amit vásárlásra és telefonálásra lehet használni. Összesen vagy hat órát töltött a csurmában Kiss, többnyire egyedül. A "kiszolgálással" viszont csaknem elégedett: a személyzet udvarias volt, s ha kérte, inni, szükségét végezni kimehetett.
Délután kettőkor eljött a szállítás ideje is. A rabokat kettesével sorba állították, megbilincselték, és egy rabomobilba ültették. Három körül érkeztek meg a Venyige utcai előzetesházba, ahol az ügyvédet nyolcadmagával egy üres zárkába csukták, azután órákig rájuk se néztek. Mosdó és WC volt odabent. Este tisztasági csomagot és ágyneműt vételeztek. Matracot, két piszkos pokrócot, párnát és párnahuzatot, meg egy lepedőt kaptak.
- Szerencsés ember vagyok: a matrac csak pisis volt. Másoknak szaros jutott - mutat Kiss optimizmusból példát. De más is igazolja, hogy burokban született, hiszen a négyszemélyes zárkában hárman diplomások. "Mindannyian urak, így jól megértjük egymást" - szögezi le. Ráadásul a hely is bőséges - hatszor négy méter - és már-már komfortos, hiszen odabent a mosdó és a mellékhelyiség. Igaz, fürdeni csak hetente egyszer lehet, van viszont lavór és meleg víz. És jó konyha: az első ebéd zöldségleves és sertéstokány, a vacsora sólet. Mindkettő kitűnő. Délben csak egy csajkában volt rágógumi, és a sóletbe sem került a kelleténél több kavics.
A zárkatársak "urak", a séta viszont váratlan meglepetéssel szolgált. Kiss nehézfiúkkal találkozhatott - életében először a rács azonos oldalán. Érthető, hogy megjelenése némi ellenszenvvel vegyes érdeklődést váltott ki a rabok körében. A kíváncsiság azonban nem fajult tettlegességig, mert akadt, aki felismerte, hogy jól jöhet egy ügyvéd a háznál. Kiss önkéntes pártfogója néhány pofont helyezett kilátásba, így a helyzet konszolidálódott. Azóta az ügyvéd megbecsülésnek örvend. Jogi tanácsai fejében kávéval és csokoládéval kínálják, s mindenki barátságosan közeledik hozzá. A romáknak fater lett, a többieknek doki - vagyis az intézmény másodjára is befogadta.
Kiss viszont három hét után sem érti, mi célt szolgálnak a megalázó motozások, s mi végre az örökös hipis - vagyis a zárka módszeres felforgatása, persze a "lakók" távollétében -, amikor személyes tárgyaik nagy részét elvették, csomagot meg csak szigorúan ellenőrzött körülmények között kaphat, aki egyáltalán kaphat. Az sem világos, hogy a vásárlást miért csak kéthetente egyszer engedélyezik. Emiatt az újonnan érkezők közül az, akinek pechje van, jó ideig várhat, míg a nélkülözhetetlen apróságokat megveheti. A pénztárnál pedig szembesülnek azzal, hogy minden jóval többe kerül, mint odakint. Ide vezet a piaci verseny hiánya - véli Kiss. Sarkosabban fogalmazva: szerinte alaposan kifosztják a fogvatartottakat.
De már csak néhány nap, és kinyílik a zárkaajtó. Legalábbis az ügyvéd bízik benne, hogy a jövő hétre kitűzött tárgyaláson ítélet születik, és azután hazamehet. Az ügyész felfüggesztett börtönbüntetés kiszabását kezdeményezte, és ha a bíró a vádindítványban foglaltakat elfogadja, Kiss az ügyvédi pályától is búcsút vehet. "Ha elítélnek, Strasbourgig elmegyek" - búcsúzik.
A folyosón még látni, amint alaposan megmotozzák, mielőtt visszakísérnék a zárkába.
