Mint ismeretes, a Peugeot és a világbajnok Citroen kivonult - az utóbbi állítólag csak egy évre -, nem indít továbbá gyári csapatot a Mitsubishi és a Skoda; maradt a Ford és a Subaru. Ennek folytán számos nagymenő munkanélküli lett, vagy, jobb esetben, a korábbinál mostohább körülmények között folytatja. Például a kétszeres világbajnok Sebastien Loeb, aki alól kivették a gyári Citroen WRC-t. A szintén kétszeres világbajnok Marcus Grönholm a szerencsések közé tartozik: a távozó Peugeot után Fordra vált(hat)ott. Nála is mázlistább a három subarus (Petter Solberg, Sarrazin, Atkinson), miután maradhatott a megszokott kocsinál és istállónál. Rovanpera, Panizzi, Duval, Schwarz, Gardemeister és a navigátorát hónapok óta gyászoló Martin "világgá mehetett". Panizzi és Duval egy-egy Skodát kormányoz majd az idén, Gardemeister pedig egy nem gyári Peugeot 307-est.

Kérdés, hogy a kétcsapatos párharccá egyszerűsödött idei vb-sorozat milyen hatással lesz a versenyek látogatottságára: erre a hagyományosan közönségvonzó Monte-Carlo-rali megbízható választ adhat. Az ötvenhárom párosra 1337 kilométer vár, amelyből 366 km a speciális szakaszok hossza. A 18 gyorsaságit a rendezők hatosával osztották el a három napra: minden pályát kétszer teljesít a mezőny. A versenyzők részéről "nemszeretem" rali ez: hivatalosan aszfaltosként tartják nyilván, ám sehol másutt nincsenek ennyire eltérő feltételek. A tengerparton száraz úton száguldozhatnak, aztán fönn, a hegyekben már a hó és a jég az úr.

Ami a történelmet illeti: Sandro Munari, Walter Rohrl és Tommi Mäkinen négyszer-négyszer nyert itt. Loeb háromnál tart - a legutóbbi hármon győzött -, vagyis a kérdések kérdése: mire megy a "magánistállós" Citroennel?