Megmentőre vár a Transelektro
Péntekre várja a Transelektro-holding megmentési tervét Kóka János. A gazdasági tárca vezetője annak ellenére ül tárgyalóasztalhoz az állítólag mintegy 50 milliárd forint tartozást felhalmozó cégcsoportnak hitelező pénzintézetekkel, hogy a társaság szerint nincs is szükségük állami beavatkozásra. Székely Péter, a Transelektro elnöke és többségi tulajdonosa legalábbis több médiumnak adott exkluzív nyilatkozatában jelezte: nem feltétlenül számítanak állami támogatásra. Más kérdés, hogy a pénteki egyezkedésnek nem kisebb a tétje, mint hogy összeomlik vagy a hitelezők által diktált feltételek mellett tovább működik a saját cégeinél kétezer, a beszállítóinál további négyezer embernek munkát adó vállalatbirodalom.
Az immár elismerten pénzügyi válságban lévő Transelektro megmentését mindenki másképp képzeli el. Székely Péter például úgy: tulajdonostársaival együtt megússza annyival, hogy a csoport néhány vállalatát összevonják, és átfésülik termékportfóliójukat is. A hírek szerint a kifizetetlen beszállítókkal együtt pénzéért sorban álló Boston Consulting Group tanulmányára épülő megmentési tervükben a tulajdonosok a Transelektro Ingatlanfejlesztő és -kezelő Holding feláldozásával nem számolnak.
Eközben a hitelezők éppen ezeknek az ingatlanbefektetéseknek az értékesítésében látják a gyógyírt a cégcsoport pénzügyi gondjaira. Olyannyira, hogy a Népszabadság értesülései szerint a pénzintézetek a már régóta kért lépés nélkül elképzelhetetlennek tartják a Székely-birodalom tetemes hitelállományának átütemezését. A cég ingatlanholdingjának eddigi áldozatait - egy ingatlan eladásából származó 500 millió forint átpumpálását az ipari vállalkozásokba - az indokolhatónál lényegesen szerényebbnek tekintik. Minderről ráadásul már nem szeretnének a jelenlegi tulajdonosokkal egyezkedni.
Emellett az érdekeltek látszólag elbeszélnek egymás mellett a holding cégeinek pénzügyi helyzetéről is. Példa erre, hogy Székely Péter szerint a csoport összes, részben lejárt kinnlevősége és követelése egyaránt mintegy ötmilliárd forintra rúg. A bankok ezzel szemben úgy tudják: a lejárt szállítói követelések összege önmagában meghaladja az ötmilliárd forintot. A teljes szállítói állomány mintegy tízmilliárd forint, az eddig kétségtelenül fizetett banki hitelek pedig további több tízmilliárd forintot tesznek ki. Mindezekkel szemben ugyanakkor alig 12 milliárd forint kinnlevőség áll.
A cégcsoport gondjain az is keveset segített, hogy sikerült egyezségre jutnia mintegy ötmilliárd forintnyi adótartozása átütemezéséről. A dolgozók után fizetendő társadalombiztosítási és személyi jövedelemadó-járulék, valamint az általános forgalmi adó kifizetésének későbbre halasztásával a cég tartozása nem szűnt meg, csupán lejártnak nem minősül.
Ráadásul az APEH-el kötött megállapodás nem jelent megoldást arra sem, hogy a cégcsoport a becslések szerint 2-3 milliárd forint iparűzési adóval tartozik a telephelyeinek és üzemeinek otthont adó településeknek. A hírek szerint tartozásait a fővárosban, Baján, Kiskunfélegyházán és Tápiószelén is többször átütemeztette már.
