Vigyázat, szurkolnak!
Anno előfordult az is, hogy a bíró kifutott a taccsvonalhoz, és a találomra kiválasztott öt nézőtől megkérdezte: "Érvényes a gól?" Megelőzően annyi történt, hogy az MTK-s Károly kirúgta a kedélyesen játszadozó Giba kapus kezéből a labdát, és a Postás hálójába helyezte azt, miközben a nézőtér megosztottnak mutatkozott a tekintetben, lehet-e ilyet csinálni vagy nem. "Igen, igen, nem, nem, igen" - sorrendben ez volt az öt válasz, mire a játékvezető felderült: "3-2 a gól javára!", és azzal a svunggal középre mutatott.
Na most ültessük át ezt a szituációt - amelyet Kő András és Török Péter A magyar futball anekdotakincse című könyvéből ragadtunk ki - pillanatnyi állapotainkra. Addig rendben is van, hogy egy csatárjátékos kirúgja a szórakozó kapus kezéből a labdát - hanem, ami utána történne: részint a bíró nyilván nem kocogna ki a taccsvonalig, de ha még kikocogna is, feltehetőleg nem igent és nemet kapna, sokkal inkább heves kurvaanyázást, esetleg néhány konkrét pofont. Változik a világ - vonhatnánk le az ebből adódó konklúziót, csak hát az ilyesfajta közhelyek elkoptak már. Ellenben azért megpiszkáljuk csöppet, mi lehet az oka annak, hogy a Szemüveget a bírónak! és a Három hülye! diszkrét pályára ordításától, illetve a tömött lelátótól eljutottunk az afféle nézőtéri mondatokig, amelyekben legföljebb a határozott névelő felel meg a kulturált közlés kritériumainak, továbbá eljutottunk a nihilig, a háborús övezetté vált, gyakorlatilag nézőmentes hazai stadionokig.
Más kérdés, hogy futballdrukkerek viselkedési formáinak, és egyáltalán, a szurkolásnak mint társadalmi jelenségnek a kutatása a hazai sportszociológiában sokáig fehér folt volt. Az 1990-es rendszerváltás előtt nem készültek tanulmányok - vagy ha mégis, akkor csak érintőlegesen - e témában. Miként arra Földesiné dr. Szabó Gyöngyi egyetemi tanár Magyar NB I-es labdarúgó-mérkőzések nézőinek társadalmi öszszetétele és motivációi című munkájában rávilágít: Kelet-Európában az úgynevezett szocialista rendszer erodálódásának megindulása előtt nem volt mód és esély a labdarúgó-huliganizmus társadalmi összetevőinek megismerésére, mi több, a vandalizmus jelenlétét hivatalosan évtizedekig tagadták. S bár másutt azért "téma volt" a mind botrányosabb nézőtéri miliő, az elemzések tömegkatasztrófák - kivált az 1985-ös, a Heysel-stadionban a Juventus-Liverpool BEK-döntőn bekövetkezett tragédia - hatására mélyültek el, a nézők magatartását analizáló vizsgálatok földrajzilag és tematikusan ez időben tágultak ki. Hazánkban, ugye, tizenhat éve kezdhettek hozzá a mulasztás pótlásához. De mitől volt más a szurkoló, mondjuk, az elmúlt hat évtizedben? Mitől ennyire ordenáré a viselkedés, miért "vonatoztatnak" Auschwitzba?
- Részint akkoriban ténylegesen alacsonyabb szintű volt a rasszizmus, részint a Rákosi-féle kemény, majd a Kádár-féle puha diktatúra a jót és a roszszat is elfojtotta, legalábbis nem engedte felszínre - említi Földesiné Szabó Gyöngyi. - Hogy mennyire más világ volt, arra példa: amikor a '60-as évek elején, a tantestületi szobában férfikollégám elkáromkodta magát mellettem, azt mondtam: Az én jelenlétemben nem szoktak így beszélni! És valóban: addig sem otthon, sem máshol nem tapasztaltam ilyesmit. A társadalomban évtizedek alatt, fokról fokra dőltek meg a tabuk arra vonatkozóan, hogy a verbális közlésekben meddig lehet elmenni; nekem a lányom már azt mondta: Mama, ha úgy beszélnék a suliban, mint te itthon, akkor kicikiznének...
Mindenesetre radikális változás az 1990-es politikai és gazdasági rendszerváltás, ezzel párhuzamosan az újabb tömegkommunikációs forradalom (szélesebb kínálat tévécsatornákból, rádiókból, más médiumokból; az "e-társadalom" kialakulása) nyomán állt be. Manapság úgy fest, mindent szabad, nincs korlát; értékválság keletkezett, értékkonfliktusok alakultak ki, és ez tetten érhető a labdarúgó-találkozókon is.
- Márpedig ha a lelátón minden következmény nélkül skandálhatják, hogy indul a vonat Auschwitzba, akkor abban az országban a jogrendszerrel és a társadalmi közfelfogással egyaránt probléma van: mindkét területen egyszerre kellene fellépni - mondja Földesiné. - Belgiumban egy-egy hasonló megnyilvánulás alkalmával a leghatározottabban elhatárolják magukat az illetékes vezetők; Magyarországon mostanra jutottunk el odáig, hogy már akad, aki hasonlóképp cselekszik.
Noha korabeli statisztikák - a már említett okokból - nem állnak rendelkezésre, az "egykori" futball társadalmi-demográfiai összetételéről Földesiné Szabó Gyöngyi művészeti alkotások (filmek...), sajtótörténeti kutatások, visszaemlékezések és egyebek alapján azt feltételezi: negyven-ötven éve széles bázisa volt a magyar labdarúgásnak, nézői tág körből kerültek ki. Ezzel szemben a publikum összetétele számottevően megváltozott: a kilencvenes évek elején elvégzett kutatás szerint NB I-es meccsre jobbára alacsony végzettségű és társadalmi státusú, fiatal felnőtt férfiak jártak. A helyzet azóta annyiban változott, hogy még kevesebben mennek ki egy-egy találkozóra (az őszi első ligás meccseket átlagban háromezer néző tekintette meg, ez a mélypont), illetve még több a balhé. S bár távol álljon tőlünk, hogy a drukkerek "egyszerűségére" vezessük vissza a minősíthetetlen magatartásformákat, idézzünk Földesiné Szabó Gyöngyi már említett munkájából: "A labdarúgó-szurkolókat gyakran vádolják azzal, hogy többségükben műveletlenek és kulturálatlanok. Mi tagadás, a vádak ezúttal megalapozottaknak bizonyultak: majd húsz százalékuk nem fejezte be az általános iskolát és mindössze 2,34 százalék közöttük a diplomások aránya. (...) A felmérés tanúsága szerint a közönség összetételében bekövetkezett változások fő tendenciája a lezüllés, a lumpenesedés. A labdarúgó-stadionokban tömegével vannak lumpen elemek, gyakran ők uralják a terepet és ők határozzák meg a légkört, önkéntes száműzetésre kárhoztatva ezáltal az értelmiségiek, középszintű szellemi dolgozók, jól kvalifikált szakmunkások és egyéb »tisztes« kétkezi munkások ezreit, tízezreit. (...) Egy részük tudatosan a konfliktusokat, a balhékat hajszolja, más részük többé-kevésbé véletlenszerűen keveredett oda. (...) Az NB I-es mérkőzések a nézők szempontjából diszfunkcionálisak, hatásuk a visszájára fordult: az idegfeszültséget tömegméretekben nem levezetik, hanem növelik, a tribünökön lévőknek zömmel nem élvezetet, örömélményt nyújtanak, hanem stresszt okoznak."
Ez akár konklúziónak is megtenné, csakhogy a válasz ennél valóban összetettebb. Tudniillik túl azon, hogy "jó érzésű" emberek tömegével maradnak távol az arénáktól konfliktuskerülés végett (s viszik máshová gyermeküket, unokájukat), és túl azon, hogy a játék színvonalának erőteljes zuhanása hatást-kölcsönhatást mutat a látogatottságot illetően, akad gond a jövőképpel is.
- Ha holnaptól Liverpool-szintű lenne a játék, tömegével akkor sem mennének ki a pályára a nézők. E kérdés megoldása ugyanis általános menedzselés függvénye. Sokakat frusztrál például, hogy még mindig mennyi pénz található a magyar labdarúgásban, miként a futball vezetői, viselkedési morálja is frusztrálja az embereket - magyarázza Földesiné Szabó Gyöngyi.
Addig is be kell érnünk a diósgyőri kemény mag nemrégiben kifeszített transzparensével, amellyel a Győrhöz távozott exigazgatójukat, Reszelit köszöntötték: "Folytál volna le apád térdén, amikor még folyékony voltál."
Innen szép a győzelem.
