A lap a Bécsben élő, 82 éves zeneszerző életét bemutatva kitér a fasizmus alatt elszenvedett munkaszolgálatra, majd a kommunizmus idején a komponistákra is kiterjedő ideológiai korlátozásokra. Arra, hogy Sztálin egyenesen betiltotta a modern zenét. A lap zenekritikusa, Anthony Tommasini ezért jó ötletnek tartotta, hogy a Ligeti-sorozat a negyvenes évek végén született Régi magyar társastáncokkal indult. Az akkor még ifjú szerző finom bosszút állt Sztálinon: a fuvolára, klarinétra és vonós hangszerekre írt, látszólag minden pártutasításnak megfelelő muzsikába szándékosan ironikus, torz elemeket csempészett.

Az 1956-ban Nyugatra távozott Ligetinek a dogmákkal szembeni állóképességét mutatja, hogy a modernizmus előtt sem kapitulált: miután belevetette magát a kor zenei áramlataiba, végül egyik táborhoz vagy irányzathoz sem csatlakozott. A hatvanas évek legvégén írt Kamarakoncertet a New York-i publikum hangos "Bravó!" kiáltásokkal fogadta. A darabot, akárcsak a pénteki nyitóest második felében felcsendült, kamarazenekarra és énekhangra írt Macabre misztériuma áriát Reinbert de Leeuw vezényelte - a New York Times szerint briliánsan. A Le Grand Macabre című opera énekeseit, Barbara Hannigant, Károlyi Katalint és Omar Ebrahimot de Leeuw-vel együtt ötször tapsolták vissza.

A vasárnapi második koncerten Pierre-Laurent Aimard Ligeti zongorára írt etűdjeiből játszott, majd a hegedűs Mark Steiner és a kürtös Marie Luise Neunecker társaságában az 1982-ben született Kürttriót adták elő. A programot a "Bartók bűvöletében" íródott 1. Vonósnégyes zárta, a Sanghai kvartett előadásában. A New York Times fenntartás nélküli lelkesedésére jellemző, hogy a kedden lapunk zárta után sorra került harmadik koncertet meg sem várta: Tommasini már előre megírta, hogy számára Ligeti a legnagyobb élő zeneszerző.

Ligeti György