A teljes vita szövegét itt olvashatja.

A védegyletes hozzászólások és vitafórumunk vendégeinek válaszai:

Vay Márton:
Azt olvastam Droppa Györgytől, hogy a dunai mellékágak rendbehozatala
csak a helyi lakosoknak fontos. Természetvédelmi és WWF tanulmányokból ismert, hogy a Duna magyarországi szakaszán - a nagyszámú szigetközi mellékág felett - csaknem 60 mellékág található, melyekből fele kiemelt természetvédelmi jelentőséggel bír. A mellékágak rehabilitációját vagy revitalizációját - tapasztalat szerint - a nagyszámú érdekelt (természetvédelem, vízügy, horgászok, víziturizmus, turisztikai befektető) nagyon eltérő módon képzeli el. A természetvédelmi és kiemelt természetvédelmi jelentőséggel bíró mellékágak - melyekből 40 valamilyen nemzeti parkhoz tartozik - befektetés orientált fejlesztése szükségszerűen a természeti értékek pusztulásához vezetne.

Emiatt is nyilvánvaló, hogy a dunai mellékágak rehabilitációját csak egységes, a természeti értékeket prioritásként kezelő, koncepció alapján lehet megkezdeni. Emiatt javasolta a Duna Charta és a Védegylet 1994-es táti konferenciájuk zárónyilatkozatában, hogy az Országgyűlés mielőbb alkosson törvényt a Duna védelmében, többek közt azért is, hogy a mellékágak rehabilitációja egységes koncepció szerint történjen, és feltétlen elsőbbséget kapjon az ivóvízbázisok védelme, valamint a biológiai sokféleség szempontjából kitüntetett jelentőségű vízi és vízparti élőhelyek megőrzése.

Droppáék javaslata ehelyett az ökormányzatok hatáskörébe próbálja adni a rehabilitációs munkákat, beleértve a természetvédelmi tervek készítését, a monitoring költségét is, és javaslatuk szerint az önkormányzatok számára - pályázat útján - kellene a költségvetésből erre pénzalapot elkülöníteni. (Nyilvánvaló, az önkormányzatoknak erre nincs szakmai képzettsége, ezért ennek a tervnek a haszonélvezői egyértelműen azok lennének, akikek az önkormányzatok megbíznának a fenti munkák elkészítésével!) Lehet ideákat sugallni a polgármesterek környezetvédelmi érzékenységével kapcsolatban, de a tapasztalat azt bizonyítja, hogy az önkormányzatok többsége nem az ökológikus tájrehabilitációban érdekeltek, hanem a Droppáék által sokszor hangoztatott fejlesztésben, ami a tapasztalat szerint befektetői fejlesztés, ami nem kedvez a természeti értékek fennmaradásának.

Droppa hozzáállását jól jellemzi az alábbi idézet: "Létezik olyan megoldás, mellyel környezetbarát hajózás és a part mentén élők igényeit kielégítő ökológiai rehabilitáció egyaránt megoldható" hisz a mellékágak rehabilitációjának nem a part mentén élők igényeit, hanem a folyó ökoszisztémájának igényeit kell kielégíteni.

Kérdéseim a fentiekkel kapcsolatban: Droppáék miért nem egy egységes, a természetvédelmi szempontokat abszolút prioritásként kezelő, és a természetvédelem által koordinált rehabilitációs terv szerint akarják rehabilitálni a dunai mellékágakat, ehelyett miért akarnak egy olyan rehabilitációs koncepciót elfogadtatni, ahol a helyi önkormányzatok fejlesztési, befektetési érdekei irányítanák a konkrét rehabilitációs terveket, munkákat?
Droppáék tervei szerint kik végeznék el az önkormányzatokra háruló tervezési, monitoringmunkákat?

Rácz Tamás:
Azért nem abszolút prioritás a szűk értelemben vett “természetvédelem”, mert a Duna mellett élő mintegy 100.000 helyi lakos (Budapest nélkül) alkotmányos joga a számára kedvező környezet kialakítása és használata. Az ország minden lakosának érdeke a helyi értékek alapján történő területfejlesztés. A Duna menti mintegy 100 kisebb település esetében nem azok elsorvasztása a cél, annak érdekében hogy ott természetvédelmi rezervátumok létesüljenek. Az ott élő honfitársaink ragaszkodnak “élőhelyükhöz” (bár nem védettek nevesítve) Az itteni települések népességmegtartó képessége, annak javítása pl. a mellékágak revitalizációjával is elősegíthető, ahogy azt pl. Rácalmás lakosai tanúsíthatják. Javaslom Vay Mártonnak, hogy konzultáljon Duna mellett élő lakosokkal, és az ő érdekeiket képviselő polgármesterekkel.

Az önkormányzatok a tervezési, monitorozási munkákat – ahogy eddig is tették – közbeszerzési eljárás során megbízott, kamaratagi tervezőkkel (vízjogi engedély), környzetvédelmi tanulmánynál biológusokkal, ökológusokkal, illetve monitoring esetén tudományos fokozattal is rendelkező kutatókkal, természetvédelemben dolgozó szakértőkkel szokták elvégeztetni.
Üdvözlettel:
Dr. Rácz Tamás alelnök, Duna Településszövetség

Bárdos Deák Péter (Védegylet; Duna Charta):
Droppa György és Rácz Tamás Szigetközben a Duna "meanderezővévé" alakítását javasolják.
Több meglévő mellékág mesterséges összekapcsolásával egy kanyargós "főágat" kívánnak létrehozni, amely hol a magyar szigetközi, hol szlovák csallóközi területen haladna. Ez a végeredményben mesterséges, összességében sosem létező folyóág többször keresztezné a Dunát, ahol gátak segítségével (duzzasztással) kényszerítenék a vizet arra, hogy ne a régi Öreg Duna medrében, hanem az újjonan kialakított "fő"mederben folyjon tovább. Habár Szigetközben a Duna sosem volt meanderező (pl. Tisza, Mosoni-Duna), Droppáék ezt látják a térképen, és hivatkoznak Klaus Kernre, aki szerint "a folyó morfológiája a Szigetközben mindig is fonatos-meanderező volt". Hogy egy folyó fonatos vagy meanderező, azt nem a tájépítő mérnökök vágya dönti el, hanem a folyó által szállított hordalék, és a vízhozam aránya.

Ha a szállított anyag egyensúlyban volt a vízhozammal, akkor meanderező alakult ki, ha a szállított anyag ennél több volt, a terület feltöltése indult meg, és fonatos ágak alakultak ki, mint Szigetközben, ahol a három nagy mellékágrendszer klasszikus példája a fonatos, főág nélküli ágrendszernek. Igaz, hogy a hordalékkúp szélére szorult ágak némelyikéből erősen kanyargó, meanderező folyóággá alakult át fokozatosan, ezek a Mosoni-Duna, a Zátonyi-Duna és a Csalló, de ezek jelenleg a mentett oldalon vannak, azaz nem a hullámtérben, amit rehabilitálni kell.
A kérdés: Klaus Kernre való hivatkozáson túl, név szerint megneveznék azokat a mellékágakat a három ( tejfalusi - doborgazi, cikolai, lipóti-ásványi) mellékágrendszerben, melyet meanderezőnek vélnek látni?

Droppáék a Duna meanderezővévé alakítása végett többször hivatkoznak a már másütt szerzett hasonló tapasztalatokra. Tudomásunk szerint a Duna igen kis vízhozamú (25 m3/sec) felső folyásánál egy rövid - mellékágrendszer nélküli - szakaszt kanyargóssá tettek. Ez a 25 m3/sec mindössze egyszázad része a Duna itteni átlagos vízhozamának, így az elvégzett tájrehabilitációból nyert tapasztalatokkal igen felelőtlen és veszélyes kísérlet lenne az Európában egyedülállóan nagy kiterjedésű mellékágrendszerű szigetközi Dunát természetellenesen kanyargóssá, "meanderezővé" alakítani.
Kérdés: nem tartják felelőtlenségnek tényleges tapasztalatok nélkül egy ilyen mértékű beavatkozást Szigetköz Európa egyedülálló vízi világába? Néven tudnának nevezni egy, a vízhozamában a Dunára emlékeztető folyót, amelyet már kanyargóssá alakítottak több 10 kilométer hosszúságban?

Droppáék terve nem is meanderező, mert a meanderező folyó lételeme, hogy a kanyarulatait állandóan változtatja, építi, egyre növekvő, majd lefűződő hajtűkanyarokat kialakítva. Droppáék terve, a kanyarulataiban rögzített meanderező folyó nem létező kategória. Hogy lehet egy meanderező, a kanyarulatait természeténél fogva állandóan változtató folyót arra kényszeríteni, hogy rögzített mederben folyjék? Gátakkal. Droppáék "meanderező" terve a 40 km-es hosszúságú szigetközi szakaszon 8 fenékküszöbbel, vagy más néven bukógáttal zárja el keresztbe a Dunát, amelyek rögzítik a kanyarulatok fix pontjait, és megakadályozzák, hogy a víz ne a természetes régi medrébe, az Öreg Dunában folyjon.

Kérdés: milyen folyórehabilitáció az, ahol önnfenntartó rendszer helyett olyat alakítanak ki, amiben 8 gáttal kényszerítik a Dunát, hogy ne az eredeti medrében folyjon, hanem a tájépítő mérnökök által kiválasztott, mesterségesen összekötött folyóág-szakaszokban? Milyen alapon nevezik ezt, a terveikben gátakkal fenntartott és mesterségesen kialakított folyót természetközelinek és önnfenntartónak?

Droppa Györgyék a kanyargós Duna tervükkel kapcsolatban több alkalommal hivatkoztak Alexander Zinkére. 2002-ben a Duna elterelésének 10. évfordulóján a WWF megbízást adott Alexander Zinkének, hogy a Duna elterlésével kapcsolatban WWF tanulmányt készítsen, amely nyilvánvalóan a WWF hivatalos álláspontját is jelentette volna. (A. Zinke készítette el 1997-ben a WWF megelőző, ezirányú tanulmányát).

A. Zinke a tanulmányában a Duna meanderező tervét vázolta fel. A WWF a teljesen kész tanulmányt viszont nem nyomtatta ki, nem publikálta, még azon az áron sem, hogy így a WWF ennek a szomorú évforduló kapcsán semmilyen anyagot nem jelentetett meg.
Kérdésem: Nem gondolja Droppa György, hogy ez a meanderező Duna-tervüknek - amelyet hazai környezetvédő szervezetek sem fogadnak el - a WWF szakmai elutasítását jelenti?

Az alábbi kérdésem lenne Szigetközzel kapcsolatban:
Rácz Tamás a nemrégiben, a NOL-on megjelent cikkében a meanderező tervüket ecsetelve azt írja, hogy "a meanderező változatra épülő területfejlesztési koncepciók élénken vizsgálják, hogy az Öreg-Dunán, vagy a Mosoni-Dunán kellene inkább megvalósítani egy vízi turisztikai tengelyt, ..."

Vagyis Rácz szerint a meanderező tervükben az Öreg-Duna mint hajózható víziút szerepel. Droppa György ugyanekkor, szintén a NOL-ban azt írja, hogy az Öreg-Dunán, a tervük keretében épített 8 fenékküszöb átlagosan 1-1,6 méteres vízszint-különbségeket okoz a duzzasztást okozó fenékküszöb két oldalán.

Következik ebből, hogy a Rácz által hajózható Öreg-Dunán 8 darab átlagosan 1-1,6 méter szintkülönbséget okozó gát helyezkedik el, ami szükségképpen csak zsilipeléssel hajózható. Kérdés: ezek a zsilipek csak a kishajóforgalom számára építik, vagy a nagyhajóforgalom számára is használhatók lesznek, és a zsilipeket a "meanderező" Duna-ág kiépítésével együtt, vagy csak később építik be? Vagy ha nem terveznek zsilipeket, akkor hogy lesz (marad) hajózható az Öreg-Duna?

Droppa többször megemlíti, hogy az általuk létrehozott "meanderező főág" sporthajózásra is alkalmas lesz: "Ezek az ágak, tehát az ún. meanderes főág, teljes hosszában alkalmassá tehető a sporthajózásra és speciális (kisméretű) úszó munkagépek és különféle meder-karbantartási eszközök végigszállítására. "
Kérdés: Szigetköz mellékágai az év nagy részében nem voltak alkalmasak sporthajózásra (szerencsére nem is azokat, hanem gémeket, kócsagokat, feketególyákat lehetett eddig látni a mellékáágak partjain). Miért kell bevezetni a sporthajókat egy - már ma is meglévő - természetvédelmi területre, ahol a későbbiekben nemzeti parkot akarnak létrehozni?
Mi szükség van úszó munkagépekre és meder-karbantartási eszközök szállítására? Amiatt, amit a meanderező terv ellenzői hangoztatnak, hogy azoknak a mellékágaknak, melyek mesterséges összekapcsolásával kialakítják az új "főágat", nincs meg a mélységük (nagy részük igen sekély) azaz ki kell őket kotorni, valamint az új "főág" fenntartása folyamatos kotrást, mederrendezést kíván?

Rácz Tamás:
Kedves Bárdos Deák!
Van egy részletes szakértői válaszom a "meanderező" és az általatok preferált "mederemeléses" változat előnyeinek és hátrányainak összehasonlításáról, ezt azonban a Megbízó KvVM hozzájárulása nélkül nem közölhetem (szerződéses feltétel volt).
Kérlek, ha érdekel szerezd be, ennek pótlására küldöm Droppa Gy. cikkét a hasonló tartalommal - népszerűen, érthető formában.
Üdvözlettel :
Dr. Rácz Tamás, Duna Településszövetség

A bazi nagy kanalas gép – ez Bárdos Deák válasza „meanderező javaslatra”
Droppa György
A szerző a Duna Kör ügyvivője
Jön a bazi nagy kanalas gép, kidöcög a Duna-partra, majd betolja a partmenti fákat a mederbe. No, nem csak egy kicsit, hanem száz (100) méter ártéri erdőt parttal együtt beletol a mederbe. Széltiben száz métert, míg a csipkézett partok mentén több mint negyven kilométert. Betolja, de nem is akárhol hanem a sokat szenvedett Szigetközben ahol ugyanez a szervezet – amúgy nagyon helyesen - határokon átívelő nemzeti park létrehozását támogatja. Ez nagyon elgondolkoztat. Miért is akarná mindezt bárki megtenni. Miért is készít tervet az ország egyik legértékesebb, legdiverzebb nedves területének letiprására. Élőlényekkel, mindenestül úgy ahogy van. Csak azért, hogy ellentmondjon? Vagy számomra ismeretlen érdekekből? Netán meggyőződésből?

Felindultságomból egy kicsit megnyugodva elgondolkozok: A galériaerdőt először ki kell vágni, a tuskókat kiszedni, a humuszréteget félre rakni, és csak ezután következhet be a kanalas és lapátos gépek nagy-nagy kavalkádja. Buldózerekkel nem szoktak 100 métereket tolni, ezért a terv végrehajtására billenős teherautókra kell rakni a partok sóderanyagát és csak ezután lehet azt bedönteni a mederbe. Egy méteres szintemelkedéshez 8-10 millió! köbmétert. Mekkora ez a mennyiség? Ha felkupacolnánk, nagyobb lenne mint a Gellérthegy? És mekkora az a gépkocsioszlop, mely el tudná szállítani ezt a sódermennyiséget? Elérne Poncidától Boncidáig? Képtelenség!

Egyesek tényleg hiszik, hogy a Szigetköz 40 km-es szakaszának megmentését szolgálná ez a terv. Az alapinformáció a Magyar Nemzet 2005. 07. 27-i számában olvasható; Elészült az alternatív Duna-terv. A Védegylet az újra-kanyargósítás helyett megemelné a Szigetközi Öreg-Duna főmedrét. Evvel szemben a Duna Kör a tervet a leghatározottabban elutasítja, mert nem tud támogatni olyan beavatkozást, mely 6-10 ezer hektár értékes és részben védett területet szüntetne meg. A koncepcióterv végrehajtásához 8-10 millió köbméter anyag mozgatása, mai áron több mint 100 milliárd! forintba kerülne. Evvel szemben a Duna Kör által támogatott, a régi, a szabályozás előtti Duna-ágakat felhasználó ún. meanderes (kanyargós) terv anyagigénye csak 1-2%-a a Védegyletének.

Ezt az anyagmennyiséget a Védegylet az un. meanderes koncepcióterv elkészültekor hatalmas földmunkának minősítette. A Duna Kör által támogatott meanderes terv költsége 20 milliárd forint alatt maradna, ráadásul végrehajtásához gyakorlatilag egyetlen part menti fát sem kellene kivágni.
Mindehhez már csak csekély adalék, hogy amíg a meanderes tervben a folyó bejárva a régi Duna-ágakat, élő kapcsolatot tartana a hullámtér nagy részével, jótékonyan nedvesítve azt, addig a mederfeltöltéses terv hatását az újonnan kialakított meder keretei határoznák meg. Amíg a meanderes koncepció végrehajtása egy év alatt is elkészülhetne, addig a feltöltéses akár 10 évig zavarná a még megmaradó élővilágot.

Ha valakinek nem elég az érvekből, akkor még egyet hozzátennék az eddigiekhez. Azt, hogy csak az a terv végrehajtható, melyet mindkét part menti ország – hisz a Duna még az EU-ban is határfolyó - elfogad. Ezért a Duna Kör évekkel ezelőtt tárgyalásokat kezdeményezett a szlovák zöldekkel. Ennek eredményeképpen ők is a meandereshez hasonló, avval össze egyeztethető tervvel álltak elő. Az anabranch típusú tervet szlovák oldalon Lisicky professzor jegyzi. Az együtt gondolkodást jelzi, hogy a két koncepció közös kidolgozására jelenleg közös pályázat van folyamatban.

Az újságcikk a meanderes tervet nevemhez köti. A tervre persze joggal büszke vagyok én is, hisz én vezettem azt az ökológiai munkacsoportot. A meanderes folyórehabilitációs eljárást amúgy már rég alkalmazzák az EU-ban és Amerikában is, mert, alacsony beavatkozás szintű, alacsony költségű, és a természetes a viszonyokhoz alkalmazkodik. Általa a Szigetköz hullámterében néhány pontot leszámítva a folyó visszakapná területét, ismét építhetné és bonthatná ágrendszerét.

A tervet Klaus Kern és Alexander Zinke jegyzik. Ők a Védegylet és a Duna Charta által is megbecsült folyómorfológusok, ökológusok Németországból és Ausztriából. Kern például a magyar ökológiai álláspont védelmét látta el a hágai perben, míg Zinke hosszú éveken át a Bécsi WWF Duna-szakértője volt. A munka hazai koordinációját dr. Rácz Tamás az MTA tájépítészeti albizottságának tagja végezte, dr. Székely László dunai kormánybiztos megbízása alapján.

Reakciómmal nem a tüzet kívánom szítani, hanem önmérsékletre kívánom ösztönözni azokat, kikkel sok éven át álltunk egy oldalon. Ha ez nem megy, és a politika egy dinamikus csoportnak engedve a mederfeltöltéses változatot fogja elfogadni, akkor csak abban bízhatok, hogy ilyen tervre egyetlen pénzügyminiszternek sem lesz pénze.