„Jó néhány európai országban egykulcsos adórendszert vezettek be az elmúlt években. A sort Észtország nyitotta meg 1991-ben, a többieket jóval megelőzve. Azóta Lettország, Litvánia, Oroszország, Szerbia, Ukrajna, Szlovákia, Grúzia és Románia is átállt az egykulcsos rendszerre. Másutt most vizsgálják hasonló reformok lehetőségét” – számolt be a Metazin tavaly februárban.

Az egykulcsos adórendszer hívei mindenhol ugyanazokkal az érvekkel állnak elő. Az egykulcsos rendszertől a gazdaság élénkülését várják, és azt, hogy a mindenféle kedvezményekkel agyonbonyolított, és ezért könnyen kijátszható szabályok egyszerűsítésével olcsóbb lesz az adóbevallások elkészítése és az adóellenőrzés. Az utóbbi sem mellékes szempont. Az Egyesült Államokban például az adószabályok összterjedelme tizenöt Bibliát tesz ki, és az összes adóbevétel 10-20 százalékát fordítják az adóhatóság fenntartására.

Nemrég felröppent a hír, hogy Finnországban is fontolgatják az egykulcsos jövedelemadó bevezetését.

Finnország a legjobb példája a skandináv modellnek, amely abban áll, hogy egy sikeres, versenyképes társadalom a magas adókból megfizethető áron vagy akár ingyen biztosítja állampolgárainak az alapvető szociális javakat.

Az oktatás teljesen ingyenes, még a papír, ceruza, sőt az iskolabusz sem kerül semmibe. Bár magániskolák szinte nem is léteznek, az ország rendre első helyen szerepel a középiskolások matematikai, olvasási és természettudományos ismereteit összehasonlító felmérésekben.

Az egészségügyi ellátás jórészt ingyenes. A munkanélküliek és nyugdíjasok is számíthatnak a gondoskodó államra. A beteg és éves szabadságukat töltő gazdák számára az állam gondoskodik helyettesítésről.

„A finnek sokáig lenézték észt szomszédaikat. Szovjeteknek csúfolták őket – olvassuk az International Herald Tribune-ban. – De mára ez gyökeresen megváltozott.” Miközben a németek és franciák irigykedve hivatkoznak a finnek példájára, a finneket egyre inkább aggasztja az Észtországba vándorló tőke, és a Finnországban munkát vállaló észt munkaerő.

Némelyek úgy gondolják, megérett az idő a skandináv jóléti állam átfogó reformjára. Elsősorban a gyáriparosok és vállalkozók serkentenék észt recept szerint a gazdaságot. Az egykulcsos adó bevezetésétől, és az árfolyamnyereség-adó eltörlésétől várják, hogy megközelíthetik a 8,4 százalékos észt gazdasági növekedést.

A progresszív adózás hívei viszont a jóléti államot féltik. „Az adócsökkentés aláásná a jóléti intézményeket, amelyeknek sok közgazdász szerint a versenyképesség köszönhető. A világ egyik legjobb iskolarendszerét, az államilag támogatott kutatásfejlesztést és a kitűnő infrastruktúrát ugyanis a magas adókból tartják fenn.”

A kommunisták utódpártja, az ellenzéki Baloldali Szövetség hevesen tiltakozik. Elnökük, Anne Silmes óva int az észtesedéstől. A kormányzó Finn Szociáldemokrata Párt is elhatárolódik az adóreformtól. Eero Heinäluoma pártelnök szerint csak a gazdagok járnának jól az egykulcsos adóval.

A kérdés még a Finnországban élő amerikaiakat sem hagyja nyugodni. Az amerikai expatek egyik blogjában vitába szálltak a két oldal hívei.

„Igazán meglepő, hogy a milliókat keresők támogatják az egykulcsos adót. Meghökkentő és döbbenetes” – ironizál az egyik. „Észtországban az egykulcsos jövedelem- és forgalmi adó együttesen negyven százalékot tesz ki. Ez Finnországban is működne” – véli egy másik.

„Képzeld magad egy gazdag ember helyébe, aki egymilliót keres – filozofál egy reformpárti jenki. – Te nem akadnál ki azon, hogy hatszázezret elvesznek tőled, és semmit sem kapsz érte?”

„Azért valamit mégiscsak kapnak a gazdagok cserébe a befizetett adóért – hangzik a válasz. – Elsősorban jó iskolákat és egészségügyi intézményeket. De ami ennél is fontosabb, egy olyan társadalmat, amelyben nem golyóálló üveg mögött, testőrök között kell élniük, állandó rettegésben, hogy mikor rabolják el a gyereküket.”

„A gazdagok eleve magánkórházba mennek – így a viszontválasz. – Ami pedig a biztonságot illeti, a magas adót nem a biztonság fejében zsarolták ki a szegények a gazdagoktól. Ennyi erővel a kormány védelmi pénzt is fizethetne a bűnözőknek. Ráadásul hatszázezernél sokkal kevesebbért lehet testőrt alkalmazni. A magas adók összességében az adóeltitkolást erősítik.”