A TEN-projekt átok vagy áldás a Dunának? - Az EU belvízi hajózás kiterjesztésével kapcsolatos terveiről

Ahol a hajósok gázlóról beszélnek, ott mi ökológiai értékekről beszélünk - fogalmazott "A hajózás és a környezetvédelem a Dunán" című konferencián a WWF Ausztriát képviselő Ulrich Eichelmann. - Ők úgy tekintenek e helyekre, mint problémás területekre, mi pedig értékek hordozóinak tekintjük azokat. E két dolog ellentétes egymással.

A zöldek elismerik, hogy a belföldi hajózás megkönnyítése néhány problémát, például a mellékág-rendszerek problémáját, megoldana - úgy tekintenek azonban a hajózásra, mint a folyóra leselkedő legnagyobb veszélyre.

Eichelmann elmondta: az EU Bizottságban is sokan gondolkodnak úgy, hogy a Dunán minél nagyobb hajók haladhassanak, és ezek forgalomban maradhassanak egész éven át Németországtól Ukrajnáig. A környezetvédők ezért erre a csatornaépítési tervre is úgy tekintenek, mint egy igen rossz projektre.

A hajózás fejlesztése érdekében kijelölték a Duna mentén hajózhatóvá alakítandó, jelenleg gázlónak minősülő területeket. Ezek 65 százaléka az EU által jegyzett Natura 2000-es terület. Ezeken négy nemzeti park is van. Tizenegy "ramsári" terület (vagyis a vizes élőhelyek és madarak védelméről szóló nemzetközi egyezmény, a Ramsári egyezmény hatálya alá tartozik), és egy világörökségi területet is érint.

"Ez nem egy olyan terv, amely csak Bajorországban Magyarországon vagy Ausztriában jelent változásokat. Ez egy általános támadás" - fogalmazott Eichelmann.

A belvízi szállítás fejlesztési terveiről

A Duna Bizottság első lépésként azt a célt tűzte ki, hogy Bécs és Braila között 2,5 méter legyen a teljes vízmélység egész évben. Aztán később előjöttek egy másik változattal, amelyben meghagyták a 2,5 méteres vízmélységet, de egy kis változtatást eszközöltek: a 2,5 méter azt jelentse, hogy a hajó milyen mélyen süllyed a folyóba, tehát ezen kívül még szükség lenne tartalék vízmélységre. Ez azt jelenti, hogy a szükséges vízmélység a fentiek szerint 2,7-2,8 méter legyen egész évben.

Ahhoz, hogy ez végrehajtható legyen, nagyon nagy beruházásokat kell eszközölni - mutatott rá Ulrich Eichelmann. - A folyó az élet útja. Ám a túlszabályozott folyó nagyon szomorú képet mutat. Tudni kell, hogy egy folyó soha nem mutat stabil állapotot. A víz mélysége is változó. Mély és sekély víztestek váltogatják egymást. Vannak árvizek és aszályos időszakok is. Ez a folyó lélegzése. A hajósok ezzel szemben egy csatornát szeretnének. Olyan helyzetet, amelyben minden szabályozva van, és vízmélység egész évben állandó.

"Nem" helyett "igen, de"

Mi a helyzet ma a hajózással? Mondhatnánk nemet a belvízi szállítás növelésére. Mi nem ezt mondjuk, hanem azt, hogy igen, de! Amikor a belvízi szállítás újraindításáról
beszélünk, feltétlenül az általunk megkövetelt kondíciókról is beszélni kell.

A víz minősége

- Az ICPR (a Duna védelmére létrehozott bizottság) adatai szerint a folyó 85 százaléka szabályozott vagy duzzasztott, és 86 százalékán különböző vízminőségi problémákkal kell szembenézni. A víz minősége nem felel meg a Vízügyi Keretirányelv előírásainak. Ez utóbbi olyan európai direktíva, amely előírja, hogy 2015-g az édesvíz minősége mindenhol kifogástalan legyen. A Duna menti országok képviselői egyetértenek abban, hogy a víz jelen állapota nem túl jó, és a belvízi hajózás a Duna vizének egyik legnagyobb veszélyeztetője - fogalmazott a WWF Ausztria képviselője a dunapataji konferencián.

(forrás: A hajózás és a környezetvédelem a Dunán. Dunapataj, 2005. május
Átok vagy áldás a Dunának? - Érték és valóság – Nemzetközi politikai elemzések , Friedrich Ebert Stiftung, hatodik füzet/2005.)