A négyéves Rebekáról alighanem mindenki tudja Magyarországon, hogy ki volt. Esete vezető hír, drámája - a tömegkommunikáció hatására - sokakat személyesen is megérintett. Talán sosem lett volna így, ha az első, életmentőnek szánt műtét nem úttörő, s így széles nyilvánosságot kapó beavatkozás lett volna; ha nem élő donortól - az édesapjától - kapja a kislány az új májat. Ezt továbbgondolva azt is bizton állíthatjuk, hogy a transzplantáció hazai helyzetéről sem indult volna végre spontán vita, ha nincs Rebeka és családja végletes kiszolgáltatottsága.

A szakemberek már évek óta kongatják a vészharangokat, és meggyőző számokkal bizonyítják, hogy Magyarország jóval kevesebb életmentő szervátültetést hajt végre, mint amennyire mód és alkalom lenne. A szakmai tanácskozásokon elmondott felszólalások és az újságcikkek azonban észrevétlenek maradnak. Az ember lélekben picit vállat von; hisz a számok mögött nincs ott Rebeka. A négyéves gyerek arca nélkül nem nagyon figyeltünk föl arra a skandalumra sem, amikor bő egy évvel ezelőtt a tüdőtranszplantációk álltak le, mert az egészségbiztosító drágállotta a műtéteket végző osztrák fél árait. Forintosítható-e az életet jelentő új tüdő? Összevethetők-e a milliók, ha olyan egyszerű a kérdés, hogy élet vagy halál? A puszta számok ismeretében igen. Rebekát látva nem.

Jó volna persze az is, ha csak a pénzen múlna minden. De tény, hogy a magyar társadalom mindmáig nem nézett szembe a szervátültetés realitásával. Vallási-világnézeti bizonytalanságtól áthatott, a szabad döntés lehetőségével még csak ismerkedő közösségünkben gyakran meghozhatatlan az ilyenkor szükséges gyors döntés. Így nem véletlen, hogy az orvosok is inkább csöndben továbblépnek; olyankor sem szorgalmazzák az agyhalott emberek szerveinek kivételét, ha egyébként megengednék a körülmények. A helyzet abszurditására is csak olyankor vetül fény, amikor egy-egy esethez arcot is kapcsolhatunk. Azét a kamaszlányét például, aki - a TV2 Naplójának riportja szerint - néhány hete belehalt a várakozásba. Habár a szakemberek többször is találtak számára alkalmas vesét, a donorok családja végül újra és újra visszalépett a szervkivétel előtt.

Rebekán már nem tudott segíteni az utolsó műtét. Most egy dolgot tehetünk: nem felejtjük el.