A Kelet-Németországban felcseperedő Merkelt németül köszöntötte Putyin, aki az 1980-as évek NDK-jában a KGB kötelékében dolgozott. Az orosz elnök kiemelte, hogy a novemberi kormányváltás - a szociáldemokrata Shcröder veresége - óta nem csökkentett az orosz-német gazdasági kapcsolatok intenzitásán.

A gazdasági kapcsolatok mellett azonban Merkel az egynapos tárgyaláson olyan politikai ügyeket is érintett, amelyek hosszabb távon meghatározhatják Berlin és Moszkva viszonyát. Ilyen például az iráni atomprogram kérdése. Moszkva ellenzi ugyan, hogy Teherán uránt dúsítson, de egyelőre elzárkózna attól, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa gazdasági szankciókat léptessen életbe a közel-keleti országgal szemben.

Merkel korábban kijelentette, hogy az orosz demokráciát veszélyeztető jeleket észlelt - ilyennek tartja az Oroszországban működő nem kormányzati szervek (NGO) működéséről szóló új törvény elfogadását is, amely az ellenzők szerint megnehezíti, hogy az NGO-k külföldi támogatáshoz jussanak. Merkel a látogatáson az NGO-k néhány képviselőjével is találkozott. Az orosz-ukrán gázvitát pedig - az amerikai külügyminiszterhez hasonlóan - Moszkva politikai nyomásgyakorlásának minősítette.

Igaz, a témák a széles nyilvánosság előtt nem éles megfogalmazásban kerültek terítékre - valószínűleg a zárt ajtók mögött sem. Már csak azért sem, mert Berlinnek szüksége van az egyre nagyobb mennyiségben eljutó orosz földgázra. Igaz, ez Moszkvának is fontos, hiszen bevételeinek nagy részét az energiahordozók exportjából szerzi. Tavasszal a két fél kormányközi ülést tart majd a szibériai Tomszkban.