A Fidesz négy éve azzal nyitott egy, az utolsó pillanatok döbbenetes fordulatáig álmatag kampányt, hogy a Jövő elkezdődött. Most szerintük a múlt folytatódik az MSZP-vel, ami nem egy nagy fordulat. (Vagy ahogy tegnap mondta Orbán: Róma vagy Bizánc, ez a kérdés, de ennek csak akkor van értelme, ha Berlusconi Rómájára gondol, akkor is csak az őt illető részben.) Közben a Fidesz jelenetről jelenetre forog el maguktól. Az elnök Vizslával a pórázon, Kerényivel a karján vonul a budai fellegvillába, miközben a többiek a városi irodákból faxolják, mailezik és nyilatkozzák a baleset-elhárító fordulatokat. Egyelőre különös a helyzet. Ilyenkor, a választás előtt néhány hónappal ugyanis a kormányok azoknak a milliárdoknak az erejében szoktak bízni, amelyeket az emberek lába elé terítenek a négyéves kemény közös munka jutalmaként, az ellenfél meg leleplez. Eddig nem jött be, mégis erős a kísértés. Most például kinn az áfacsökkentés, a nyugdíjemelés és -korrekció, a babakötvény, az új családi pótlék, futnak az autópályák (bár nem olyan hosszan, mint ígérték), az uniós konvergencia-mérgelődés miatt pedig egyetlen magyar patikában sem fogy több nyugtató, még akkor sem, ha azért lenne ok az idegességre. A miniszterelnök azt tette, amit ilyenkor kell: mindezt sorra vette.

A Fidesz válaszként egyelőre elrontott ügyek sokaságát produkálja, továbbá a pártelnök jókívánságait arról, hogy legyen biztonság, kevesebb adó, kisebb, mégis erősebb állam, tegyünk pénzt az egészségügybe és az oktatásba, sportba és kultúrába, de ne vegyünk el sehonnan, mintha a luxusbaloldal gatyájának felfelé fordításával kirázható volna minden hiányzó milliárd. Nem került még elő a korábbi kiátkozás a háborúpártiság miatt, a nemzet másik felének cserbenhagyása sem, szunnyad a Kulcsár-ügy, helyette felkínálnak egy játékot. Az a neve: hogyan élünk mi?

A Fidesz elnöke szerint rosszabbul, mint négy éve. Számok nem érdeklik. Látja, tudja. A válasz rá látszólag egyszerű: harmincszázalékos reálbér-növekedés négy év alatt. Nem a profitráta nőtt ennyivel, hanem a bérek. Erre lehet mondani, hogy nem egyenletesen, és azt is, hogy a kormányzás nemesebb ügy annál, mintsem hogy a béremelkedés döntsön a minőségéről. De ilyen szempontoknak egyelőre nyomuk sincs. A másik oldal azt gondolja, a támadás gyenge, számokkal visszaverhető. Kampányszinten igaza is van. Egyébként viszont a kérdés jó volna. Jobban élünk-e? Tisztességes válaszhoz mondani kell valamit arról, mitől jobb az élet. Ha a Financial Times azt írja, hogy a magyarok jobban élnek, mint eddig bármikor, a Fidesz szerint le van fizetve. De legalább mérik valahogy.

Addig is itt olyan kérdések jönnek elő, mint hogy hány képviselő legyen. Orbán szerint feleannyi, mint most. A kérdés horderejét jelzi, hogy már a rendszerváltáskor is foglalkoztak vele. Addig 387 népképviselő volt. Ezt csökkentették - eggyel.