Irán elleni figyelmeztetésre használta ki közös fehér házi sajtóértekezletét George W. Bush és Angela Merkel. Az amerikai elnök és a német kancellár világossá tette, hogy rendkívül súlyosnak értékeli a helyzetet. A Biztonsági Tanácsnak Irán értésére kell adnia, hogy nukleáris programja elfogadhatatlan a külvilág számára. Mindketten diplomáciai erőfeszítésekről beszéltek, de hangsúlyuk és eltökéltségük nem sok jót ígért a teheráni vezetés számára.

Bush a közös feladatokat felsorolva az első helyen említette Iránt. Merkel azt mondta, Teherán minden eddigi javaslatot visszautasított, még Oroszországét is. Iránnak tehát sikerült egységbe kovácsolnia az Európai Uniót és Amerikát, ami megkönnyíti az új német kancellár washingtoni bemutatkozását. A Merkel iránti érdeklődést jelzi, hogy Henry Kissingertől Alan Greenspanen át Madeleine Albrightig egész sor egykori és jelenlegi potentát jelentkezett be a német nagykövetség vacsora-meghívóiért.

A Fehér Házban tegnap világossá vált, hogy bár maradtak ellentétek, a két fél örömmel teszi túl magát a kölcsönös károkat okozó korábbi feszültségen. A múltra vonatkozó kérdés kapcsán Bush minden jót kívánt Gerhard Schröder volt kancellárnak - és lehetetlen volt megmondani, hogy az üdvözlet komoly vagy ironikus. 2002-ben Bush nem volt hajlandó gratulálni Schrödernek a választási győzelméhez, s amikor Schröder egy hét múlva maga telefonált, Bush nem fogadta a hívást.

Washingtonban nagy reményeket fűznek ahhoz, hogy Merkel az NDK-ban élt, és mint a volt kommunista országok politikusai általában, ösztönösen az Egyesült Államokkal fenntartott jó kapcsolat híve. Bush erre külön kitért a sajtóértekezleten, hangsúlyozva, hogy Merkel tapasztalatból tudja, mi a különbség az önkény és a demokrácia között. Az új kormányfő ideológiai értelemben is sokkal közelebb áll az amerikai republikánusokhoz, mint szociáldemokrata elődje. Csakhogy, mint arra Bush tréfásan utalt is, a nagykoalícióban a szociáldemokraták is ott vannak. Ennek is betudható, hogy Merkel óvatosan bár, de kénytelen volt bírálni az Egyesült Államokat, amiért a végtelenségig fenn akarja tartani a guantánamói fogolytábort. A vendéglátó erre azzal reagált, hogy a helyzetet sokat félreértik: az amerikai életeket veszélyeztető személyek fogva tartására mindaddig szükség lesz, amíg tart a terrorizmus elleni háború.

A Fehér Háznak egyelőre az is elég, hogy a transzatlanti viszonyban Merkel az ellenpólus helyett a közvetítő szerepét szánja Németországnak. Az új berlini kormány is elzárkózik az elől, hogy Irakba csapatokat küldjön, de Merkel azt mondta, hogy a közel-, közép-keleti stabilitás Németországnak is érdeke, még ha a térségben Afganisztánt leszámítva nincsenek is katonái. Emelkedik az Egyesült Arab Emírségekben iraki rendőröket oktató német kiképzők létszáma és a pénzügyi segítség.