Gyerekek nagyra nőtt gondokkal
- Eddig unokatestvéreim voltak mindketten, néhány hónapja viszont ők a "gyermekeim". Tibornál két évvel, Alexandránál öt évvel vagyok idősebb. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz két kamasz gyámjának lenni - mondja az alig húszesztendős Sebestyén Hajnalka, az adorjánházi Takács Tibor és Takács Alexandra gyámja. A még alig felnőtt korú lányon kívül senki más nem akadt a családban, aki vállalta volna az árvák nevelését. Azt viszont a döntés pillanatában még ő sem tudhatta, mekkora terhet vesz a nyakába.
A Takács család házát még a gyerekek szülei építették, igaz, egyikük sem élvezhette sokáig a saját otthon örömeit. Az édesanya rákbeteg volt, ötévi gyötrő betegeskedés után 1998-ban - egy évvel az adorjánházi ház elkészülte után - elhunyt. A gyerekeket az édesapa, Takács Tibor egyedül nevelte tovább. A férfi a vízügyi igazgatóságon dolgozott mederőrként, emellett egy kőműves vállalkozást is működtetett. A gyerekek vendéglátó-ipari szakközépiskolába járnak Ajkán. Azt mondják, egészen mostanáig semmit sem érzékeltek a problémákból.
Lehet, hogy soha sem kellett volna szembesülniük a tényekkel, ha tavaly ősszel nem veszítik el váratlanul az édesapjukat is.
- Egy augusztusi napon szenvedtünk balesetet. Az egyik ismerősünk vezette az autót, az apukámmal együtt hátul ültünk - idézi fel a történeteket Alexandra. - Rossz helyen előztünk, összeütköztünk egy szembejövő autóval. A sofőr nem sérült meg, én kisebb agyrázkódással és zúzódásokkal megúsztam a balesetet, az édesapám azonban súlyos koponyatörést szenvedett. Másfél hónapig feküdt kómában. Szeptember végén maghalt.
Takács Tibor még a kórházban volt, amikor az adorjánházi házba a nevére érkező hivatalos leveleket - életükben először - a gyerekek bontották fel. Kezdetben nem értették, miről van szó a különböző felszólításokban, határozatokban. Csak később fogták fel a helyzetet, amikor az unokatestvérükből gyámjukká avanzsált Hajnalka felkutatta a családi levéltárban lévő iratokat, dokumentumokat, amelyekből kirajzolódtak az elmúlt évek történései.
- A nagybátyám 2001 óta többször is nagy összegű hitelt vett fel több pénzintézettől, ezeknek a fejében jelzálogot jegyeztetett a házra - mondja Sebestyén Hajnalka. - Az ingatlan egyik fele az ő tulajdonában volt, a másik része fele-fele arányban a két gyerek nevén. A jelzálogot csak a gyámhivatal külön engedélyével jegyezték be Tibi és Alexandra tulajdonrészére.
A megtalált papírokból kiderült, a gyerekek édesapja csak egy töredékét fizette
A legnagyobb rejtély: hova lettek a Takács Tibor által felvett milliók? A gyámügyi engedély szerint az édesapa azzal az indokkal jutott hitelhez, hogy szeretné bővíteni, felújítani a családi házat, amivel másfélszeresére növelné az ingatlan értéket. A devecseri gyámhivatal éppen emiatt járult hozzá a jelzálogbejegyzéshez: úgy ítélték meg, hogy az építkezés a gyerekek érdekeit szolgálná.
Csakhogy nem volt semmiféle házbővítés vagy felújítás. Ifjabb Takács Tibor azt mondja, hónapok óta hiába töri a fejét, mire költhette el az apja a banktól felvett pénzt.
- Édesapám soha nem beszélt nekünk a pénzügyeiről - mondja a 17 éves fiú. - A húgommal együtt csak találgatni tudunk. Talán a kőműves vállalkozásához vett gépeket, vagy egy korábbi tartozását egyenlítette ki a kölcsönpénzből. Azt hiszem, a mostani csődhelyzetet is egy újabb hitelfelvétellel akarta megoldani: amikor már kómában feküdt, idetelefonált valaki az egyik bankból, hogy aktuális-e még az édesapám hitelkérelme. Akkor nem értettem, miről van szó, csak utólag állt össze a kép. Most már tudom, hogy súlyos hibát követett el, mégsem tudok haragudni rá.
Takács Tibor adósságait az érintett bankoktól még tavaly megvásárolta egy behajtó cég, amely a férfi halála után most az örököseitől követeli a tartozás kiegyenlítését. Kompromisszumos javaslatként a cég 24 havi részletfizetést ajánlott fel a két középiskolásnak, illetve a gyámjuknak.
- Ugyan miből tudnánk fizetni? - sóhajt Sebestyén Hajnalka. - A két gyerek fejenként 28 ezer forintos árvasági ellátást kap, ehhez jön a 14 ezer forintos családi pótlék, ami januártól ugyan emelkedni fog, de az összjövedelem így sem éri majd el a havi 80 ezer forintot. Ebből nem lehet több százezer forintos törlesztőrészleteket fizetni. A rokonságban senkinek sincs tartalékpénze, ráadásul én is munkanélküli vagyok.
A behajtó cég azt tanácsolta a Takács gyerekeknek, hogy adják el az adorjánházi ingatlant, így egy összegben rendezhetnék édesapjuk tartozását. Arra nem adtak tippet, hogy utána hova menjenek lakni. A házról egyébként 2003-ban készült utoljára értékbecslés, akkor a szakértő 8,7 millióra taksálta az ingatlant. Ennél ma már biztosan kevesebbért kelne el, ugyanis az elmúlt két évben a faluban lefelé mozdultak el az árak. Mindez azt jelenti, hogy a kölcsön visszafizetése után az árváknak szinte semmi sem maradna a ház értékesítéséből származó pénzből. Ha nem adják el a házat, feltehetőleg végrehajtás indul ellenük, amelynek a vége az ingatan elárverezése lehet.
Adorjánházán sokan próbálnak segíteni a Takács gyerekeknek. A szomszédok, az ismerősök gondozzák a ház környékét, etetik a kutyát, amíg a gyerekek hét közben az ajkai kollégiumban laknak. A helyi önkormányzat az édesapa halála után segélyt utalt ki, lekaszáltatta a füvet az udvarban, tűzifát vitetett télire. Az apa egykori munkahelyén a kollégái ruhagyűjtést szerveztek a gyerekek számára. A sok önzetlen segítség mégsem elég ahhoz, hogy megakadályozza az újabb csapást, a családi örökség elvesztését.
Arra a kérdésemre, hogy a történtek ismeretében nem bánta-e meg a gyámság elvállalását, Sebestyén Hajnalka a fejét rázza:
- Még inkább kötelességemnek érzem, hogy segítsek az unokatestvéreimnek - mondja a fiatal lány. - Tisztában vagyok vele, hogy külső segítség nélkül én sem fogom tudni megoldani a problémát, de nem hagyhatom őket magukra. Igazságtalannak érzem, hogy gyerek létükre felelniük kell édesapjuk adósságáért. Írom a segélykérő leveleket, próbálok egyezkedni a behajtó céggel, amennyire lehet, húzom az időt. Várok a csodára. Hátha eljön.
Az önkormányzat segélyt utalt ki, lekaszáltatta a füvet az udvarban, tűzifát vitetett télire. Az apa egykori munkahelyén a kollégái ruhagyűjtést szerveztek.
