Az esetek többségében van valami kapcsolat a kötetek tartalma és a borító között. A jelenségről a Nemzeti Orvostudományi Könyvtár ritkaságokkal foglalkozó szakértője, Laura Hartman írt tudományos dolgozatot. Szerinte például orvosok azért köttették emberi bőrbe anatómiai atlaszaikat, hogy így őrizzék meg a kutatásaikhoz a saját a testükkel hozzájárult donorok emlékét.

A Brown Egyetem könyvtárában Andreas Vesalius belga sebész 1568-as keltezésű anatómia-tankönyve és a Haláltánc című XIX. századi erkölcsi tanmese két kötete van emberi bőrben. A Haláltánc a szegényeket és gazdagokat egyaránt elérő végről szól. Az egyik példányt, írta az AP hírügynökség, 1893-ban kötötték emberi bőrbe, de nem volt elég az alapanyag, ezért az ketté kellett hasítani. A külső réteg a könyv előlapján enyhén rücskös, míg a belülre és a hátlapra került belső réteg bársonyosan sima.

A kutatók szerint nem világos, vajon a donorok mindegyike előre hozzájárult-e teste ilyen felhasználásához. A bőr zöme a feltételezések szerint az amputált végtagokról, illetve a szegényházban elhunytak orvostudományi célra felhasznált holttesteiről származik. Az amerikai könyvtárak az ilyen könyveket zárt részlegeikben, külön dobozokban tárolják, és csak tudományos célra teszik hozzáférhetővé. A Pennsylvaniai Egyetem bioetikai intézetének szakértője, Paul Wolpe szerint ez megfelel a mai kor felfogásának, ugyanakkor hozzátette, más lenne a véleménye, ha a náci Németországból származó könyvekről lenne szó.

A ritkaságok között van egy George Walton nevű útonálló saját bőrébe kötött emlékirata, amelyet végrendeletében ő maga hagyományozott egyik áldozatára. Clevelandben őrzik a Korán egyik példányát, amelyet egy arab törzsi vezető köttetett a saját bőrébe.