A miniszter négy főbb területet nevezett meg: az oktatást, a közlekedést, a kis- és középvállalkozások számának gyarapítását, erősítését, illetve a kiemelt fejlesztési pólusok fontosságát. Vitányi Iván szocialista képviselő azt hangsúlyozta: az ország fejlődése érdekében ki kell építeni a társadalom "közrészvételének" modelljét, s ez a nemzeti fejlesztési terv megalkotására is vonatkozik. Stumpf István, a Századvég Alapítvány elnöke - a Fidesz kormány egykori minisztere - ehhez kapcsolódóan tette fel a kérdést: A nemzeti fejlesztési terv elkészítése kínálhat-e történelmi esélyt arra, hogy pótolja a rendszerváltás elmaradt közösségi élményét? Ha a terv elkészítése csupán az elit magánügye lesz, akkor nem lesz képes a magyar versenyképességet, és a szociális kohéziót szolgálni.

Várszegi Asztrik főapát úgy fogalmazott: minden olyan kezdeményezést támogatni kell, amelyik erősíti a civil és a vallási közösségeket, mert ezeknek fontos társadalmi feladataik vannak.

A legszenvedélyesebben Hankiss Elemér szociológus mondta el javaslatait. Szerinte Magyarországon a "médiaricsaj" és a némaság egyszerre van jelen. Közösségi tereket kellene teremteni az értelmes párbeszédre. Kifogásolta, hogy nincs az országnak olyan szívóereje, amellyel a külföldi tudományos és egyéb információkat honi fölhasználásra idevonzhatná.