Komoly, komor embernek ismerte meg a világ Vojiszlav Kostunicát, miután 2000-ben az év politikusává nyilvánította a Time magazin. Portréja láttán sokan azt hitték akkor, hogy Kis-Jugoszlávia új elnöke azért néz el a kamera mellett a távolba, mert nem dolgozta fel a Szlobodan Milosevics fölött aratott (váratlan?) választási győzelmet, s ezért még nem is tud tiszta szívből örülni neki. Tévedtek. Akárcsak korábban azok is, akik megtették a diktátor kihívójának. De ez csak később derült ki.

A szerb demokratikus ellenzék (DOS) azért választotta ellenjelöltnek éppen a jogtudós Kostunicát, mert úgy ítélte meg, hogy Milosevicsék nem tudják kikezdeni sem őt, sem maroknyi pártját - amelyet egyébként "szalonfasiszták gyülekezetének" nevezett akkoriban a közvélemény. Más körülmények között Kostunica közelébe sem kerülhetett volna a hatalomnak. 2000-ben viszont, annyi háborúskodás és a NATO-bombázás után, ő is jó volt Milosevics ellenében.

Hivatali esküjének figyelmet érdemlő mondata az volt: "Szavamat adom, hogy a hatalom nem fog megrontani!" Törvényességet, a jog uralmát, új, demokratikus alkotmányt ígért. Jól hangzott. Rontott viszont külföldi megítélésén, hogy szembehelyezkedett a szerinte igazságtalanul életre hívott hágai Nemzetközi Törvényszékkel, amelytől - mint mondta - felfordul a gyomra, mert csak a szerbeket bünteti egy olyan háborúért, amelyben mások nagyobb gonosztetteket követtek el.

Amikor Kis-Jugoszláviából európai nyomásra új államközösség vált (Szerbia és Montenegró), az államfő egy időre bársonyszék nélkül maradt. Ám Zoran Djindjics meggyilkolása után nem sokkal kormányt alakíthatott Szerbiában. Irigylésre méltó pragmatikussággal gyorsan biztonságos távolságra tolta az addig kormányzó Djindjics-féle demokratákat, koalícióra lépett royalista jobboldaliakkal (SPO) és européer centrumpártiakkal (G-17) egyaránt. Attól sem viszolygott, hogy elfogadja Milosevics szocialistáinak csöndes, ámbár korántsem ingyen adott támogatását.

Pragmatizmusának tulajdonítható, hogy hatalmát őrizni tudja, noha - bizonyítják az újabbnál újabb körkérdések - támogatottsága elenyésző. Időközben a hágai törvényszékkel való együttműködés - az IMF-től remélt sürgős hitelek érdekében - előrejutott a fontossági sorrendben, s Kostunica most már azt sem átallja kimondani, hogy a sokak által hősként imádott Mladics tábornoknak is Hágába kell(ene) mennie.

Noha az ellenzék soraiból - a legnagyobb támogatottságot élvező szélsőjobboldali radikálisok csakúgy, mint a második helyen álló demokraták - régóta sürgetik a választások kiírását, az időhúzás mindenkinek megfelel. Annak a miniszterelnöknek ugyanis, aki a függetlenség felé tartó Koszovó státusával kapcsolatos tárgyalások szereplője, ráadásul rá vár az utolsó szerb háborús bűnösök kiadatása, fikarcnyi győzelmi esélye sem lesz a voksoláson. Kostunica pedig még azt sem hozhatná fel mentségül, hogy volt, ami volt, de legalább betuszkolta Szerbiát Európába.