Balogh András brüsszeli magyar konzul lapunknak megerősítette a hírt, és elmondta: a belga hatóságok áldozatként, nem pedig bűnelkövetőként tekintenek a magyar építőipari dolgozókra. Munka- és szállásadójuk egy belga cég vezetője volt, aki fokozatosan kelet-közép-európai, főként magyar dolgozókra cserélte helybéli alkalmazottait. Valószínűleg egy csalódott ex-beosztott hívta fel most a figyelmet az illegális foglalkoztatásra. A belga hírügynökség úgy tudja: a munkások napi 35 eurót (8800 forintot) kerestek. A tizenhét magyart szerdán Budapestre tartó repülőgépekre ültették fel és tiltották ki egyben Belgiumból. Ennek persze nehéz lesz érvényt szerezni: a királyság schengeni határain (általában) nincs útlevél-ellenőrzés az EU-n belülről érkezők esetében.

Mint a régi EU-tagállamok többsége, Belgium is korlátozza a magyar dolgozók törvényes munkavállalását. Ennek kétéves felülvizsgálata májusban esedékes az EU-ban. Mint Robák Ferenc brüsszeli magyar nagykövet lapunknak elmondta, elképzelhető, hogy a belga válasz pozitív lesz, mivel a pártok és a regionális kormányok többsége is úgy látja: átláthatóbb és ezért ellenőrizhetőbb lenne a munkaerőpiac a korlátozás feloldásával. 2004 májusa óta mindössze 136 magyarnak adtak ki munkavállalási engedélyt Belgiumban (a magyar kolónia többségét kitevő EU-, NATO-alkalmazottaknak, diplomatáknak, újságíróknak nem kell ilyen.) Az illegálisan foglalkoztatottak száma azonban a becslések szerint ennek sokszorosa.

Különösen sokan dolgoznak feketén Brüsszelben a lengyelek: miközben 260 engedélyt kaptak csak, a fővárosban gyakori látvány a lengyel rendszámú autóval közlekedő mesterember. A lengyel takarítónő pedig külön fogalommá vált Brüsszelben.