Pert indítana egy volt betege ellen a karcsai fogorvos, hogy megtépázott hírneve miatt jogi úton vegyen elégtételt. A férfi ugyanis több alkalommal is azt állította, hogy nem látták el őt a fogorvosi rendelőben, ezért otthon, magának kellett kihúznia fájó fogát. A karcsai fogorvos szerint ilyen eset nem történt, ő maga évek óta nem is találkozott a beteg férfival. A fájó fogú férfi szerint is éppen ez volt a baj: úgy küldték el őt a rendelőből, hogy a fogorvossal még csak nem is találkozott. Mert az orvos látta volna a bedagadt arcán, hogy sürgős esetben kért segítséget.

Lovasi László pácini munkanélküli a betegnyilvántartó adatai szerint 1998-ban járt utoljára a karcsai körzeti fogorvosi rendelőben, akkor egy fájó fogát húzták ki. Ezt követően 2005 decemberében, nem sokkal karácsony előtt kereste fel a település fogorvosi rendelőjét. Ő maga így idézte fel a történteket:

- Reggel óta iszonyúan fájt a fogam. Lüktetett, nyilallt, sugárzott. Általában jól bírom a fájdalmat, a kezemet négy helyen is összeégettem a hegesztőpisztollyal. Itt van a nyoma, látja? Mielőtt egy rossz válásból kifolyólag nincstelenné lettem volna, a miskolci Tigáznál dolgoztam szerelőként. Na, szóval a hegesztőpisztoly lekapta a bőrt a kezemről, de a baleseti sebészeten még két embert magam elé engedtem, mert látszott, hogy nekik nagyobb fájdalmaik vannak. Szóval nem vagyok egy anyámasszony katonája, de a fogfájást nem bírom elviselni. Attól megháborodok.

Lovasi Lászlónak bal oldalon alul az egyik zápfoga fájt. A szitáló havas esővel, az időnként feltámadó hideg széllel mit sem törődve kerékpárra ült és átbiciklizett Karcsára.

- A fogorvosi rendelő váróhelyiségében két fiatalember és egy fiatalasszony ücsörgött - eleveníti fel a történteket. - Bekopogtam az ajtón, kinézett egy maszkot viselő nő. Nem tudom, ki lehetett, csak a két szemét láttam. Mondtam neki, hogy nagyon fáj a fogam. - Elő van jegyezve? - kérdezte. Mondtam, hogy nem vagyok, nekem még telefonom sincs, hogy bejelentkezzem, nekem csak a fájdalmam van, és szeretném, ha kihúznák a rossz fogamat. Ezért bicikliztem át Pácinból. Azt felelte, nagyon sokan vannak aznapra beírva, jöjjek vissza másnap reggel hét után, azzal becsukta az ajtót előttem. Vártam vagy öt percet. Az ajtó mellett ülő fiatalasszony közben azt hajtogatta, hogy vele ezt nem lehetne megcsinálni, még az ablakot is betörné, ha így elküldenék. Hallgattam egy darabig, azután sarkon fordultam és kimentem.

A férfi azt mondja, a visszaúton alig látott, úgy könnyezett a szeme a fájdalomtól. Ahogy a fagyos szélben a biciklikormányt markoló csupasz kezére nézett, eszébe jutott, hogy két-három évvel korábban összevarrt egy csúnya sebet a kezén, s az szépen begyógyult. Az egykor gáz- és vízvezeték-szerelőként dolgozó férfi az egyik pácini szerelőtől kölcsönkért egy hajlított végű műszerészfogót. Az ismerőse megkérdezte, mire kell.

- Hogy kihúzzam a fogam vele - felelte.

- Tudod mit, akkor ne is add vissza, itt van, a tiéd - nyújtotta a másik a szerszámot.

Otthon, pontosabban mondva a napközis tábornak berendezett, de télen üresen álló régi parasztháznál, ahol alkalmi munkában gondnokként foglalkoztatják a férfit, Lovasi László a gáztűzhely lángjánál felforrósította a fogó végét, mígnem a finoman rovátkolt acélpofa vége fekete színű nem lett a koromtól. Akkor egy pohár hideg vízbe mártotta. Úgy gondolta, ezzel fertőtlenítette a szerszámot. Az asztalra kitette a borotválkozó tükrét, orrára illesztette a fekete szerszámostáska zsebében őrzött szemüveget. Kitátotta a száját és ráfogott a lüktető fogára. Folyt a könnye, amikor a fogó rázáródott a fájó csonkra. Először fölfelé próbálta húzni, azután jobbra-balra mozdította. Reccsent.

Lovasi László csaknem elájult a fájdalomtól. A fog három darabban jött ki.

A sarki italmérésben, a Feri nevű csaposnak azt mondta, most nem a szokásos olcsó bor lesz, hanem egy fél kevert. A röviditallal átöblítette a sebét, azután kiköpte. Feri szóvá is tette, hogy minek kéri ki a drága pálinkát, ha nem tudja meginni. Mert fertőtleníteni kellett, válaszolta, majd elmesélte, hogy járt a fogorvossal.

A karcsai fogorvosi rendelőben nincs írásos nyoma annak, hogy Lovasi László ott járt volna. A körzeti rendelőben naponta átlag húsz, előjegyzésbe vett beteget látnak el, és az előírásoknak megfelelően a sürgős eseteket soron kívül.

- Én 1998 óta nem találkoztam Lovasi László nevű beteggel a rendelőmben - állítja Jancsó Károly körzeti fogorvos. - Nem tudom, mikor járt itt és kivel beszélt. Az asszisztensem azt mondja, nem emlékszik rá, hogy ilyen eset történt volna. Mindenesetre ügyvédhez fordultam, hogy áttekintsük, mi módon kérhetek jogi elégtételt azért, mert rossz híremet kelti.

Lovasi László azt mondja: ő többé már nem megy a karcsai rendelőbe. Ha legközelebb fogorvosra lesz szüksége, Kisvárdára vagy Sátoraljaújhelyre indul. Legfeljebb az út kissé tovább tart majd. Biciklivel.