Tavaly februárban lépett hatályba a Kiotói Egyezmény. A résztvevő államok vállalták, hogy az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátását 2012-re 6-8 százalékkal az 1990-es szint alá csökkentik. Az Egyesült Államok és Kína nem csatlakozott a kezdeményezéshez. Amerikában leghangosabban az energiaipari vállalatok lobbiztak az egyezmény elfogadása ellen.

A megállapodás lehetővé teszi, hogy azok az államok, amelyeknek a gyárai az egyezményben előírtnál kevesebb káros anyagot bocsátanak ki, az előírt és a tényleges kibocsátás különbözetét eladják más országoknak. Ez a vevőket feljogosítja arra, hogy a megvásárolt mennyiséggel túllépjék a számukra előírt kibocsátási szintet.

A széndioxid-tőzsdével főleg az orosz óriásvállalatok járnak jól. A kilencvenes években összeomlott az orosz gazdaság. Visszaesett a termelés, s így a károsanyag-kibocsátás is. Ma az orosz gyárak alig feleannyi széndioxidot bocsátanak ki, mint tizenöt éve. A fennmaradó részt saját kvótájukat túllépő nyugat-európai cégeknek adják el.

Gyakori az is, hogy európai cégek környezetbarát eszközökre cserélik le az orosz üzemek elavult gépeit. Cserébe megkapják a felszabadult széndioxid mennyiséget, és így több káros anyagot bocsáthatnak ki.

„Az még nem világos, hogy a Kiotói Egyezmény milyen hatással lesz az üvegházhatásra. Viszont elemzők szerint a nagy orosz gyárak és energiaipari cégek jól járhatnak” – olvassuk a New York Timesban.

A legnagyobb orosz áramszolgáltató például egymilliárd dollár bevételt remél ki nem merített széndioxid-kvótájának eladásából. A Gazprom is jelentős összegre számít. Ellentétben az amerikaiakkal, az orosz energiaipari vállalatok lelkes támogatói a Kiotói Egyezménynek.