A tavalyi év legelején érzékelhető, de nem behozhatatlan fölénye volt a fiatal demokratáknak a szocialistákkal szemben. Az ellenzéki párt a választókorú népesség 31 százalékát tudta maga mögött, míg a szocialisták 28 százalékról kezdték 2005-öt.

Az év első felében a Fidesz havonta növelte előnyét az MSZP-vel szemben. E tendencia kialakulásában nem annyira a fiatal demokratáknak, sokkal inkább a szocialistáknak volt szerepe. Az ellenzéki párt kezdetben őrizte táborának méretét, aztán valamelyest veszített (31 százalékról 28 százalékra). A kormánypárt támogatottsága viszont folyamatosan csökkent, s júniusban elérte a 20 százalékos mélypontot. A nyár közepén volt a legnagyobb különbség a két párt között: nyolc százalékpont.

Ugyanebben az időszakban, a biztos pártválasztók körében - annak ellenére, hogy nem lett több szimpatizánsa - a Fidesz 48 százalékról 52 százalékra tornázta fel magát. A Szocialista Párt sokáig tartotta a 40 százalékot, de a nyár közepén alászorult (37 százalék) ennek az értéknek.

A kormánypárt aktivizálódása révén (ami a közvélemény számára a Gyurcsány-Orbán vita kikényszerítésében és az identitáskampányban vált érzékelhetővé) kiegyenlítődés indult meg a pártlista élén. Júliustól a szocialisták megkezdték a felzárkózást, új szimpatizánsokat szereztek, és 24-25 százalékon stabilizálták táborukat. A szeptemberben kezdődött identitáskampány nagyobb önbizalmat adott nekik, és aktívabbá is tette őket. Eközben a Fidesz előbb támogatókat veszített, majd - látva az MSZP megerősödését - táborának elszántsága mérséklődött valamelyest. Az októberi eredmények már mintahibán belüli eltéréseket jeleztek a két párt között, döntetlenközeli állapot alakult ki. A támogatottsági olló novemberben egy kicsit ismét kinyílt, de decemberre teljesen bezárult. A múlt év végén holtversenyben állt az MSZP és a Fidesz, a választókorú népesség közel háromtizedét és a biztos pártválasztók 45-45 százalékát mozgósítva.

Az SZDSZ pozíciói egy árnyalattal gyengültek az év során, az első fél évben három, a második fél évben átlagosan két százalék állt mellette. A biztos pártválasztók körében is érzékelhetők voltak a visszaesés jelei: az első fél év négy-hat százalékos eredményeit az esztendő második felében három-négy százalékok követték. Az MDF támogatottsága nem változott az év során, a választókorú népességen belül egy-két, a biztos pártválasztók körében a két-három százalék volt a jellemző.

A múlt év első felében a politikai elit eltaszította magától a választópolgárok tekintélyes hányadát. A bizonytalan, paszszív választók aránya a januári 30 százalékról júniusig 45 százalékra emelkedett.

Amint azonban a két nagy párt párharca izgalmassá vált, az aktivitás is emelkedett, s 35 százalékra esett a pártoktól távol maradók aránya. (Szonda Ipsos)

Politológusok véleménye a két nagy párt harcáról

Kumin Ferenc: Gyurcsány Ferencnek az MSZP identitáskampányával egy időben kezdődött konfrontatív, Orbán Viktor személyére fókuszáló parlamenti sorozata is eredményezhette a baloldal felzárkózását. Az államfőválasztás a várakozásokkal ellentétben nem eredményezett elhúzódó belviszályt, sőt a párt önmagát meghazudtolva, egységessé vált. Az MSZP tehát tanult hibáiból. A jobboldalt illetően kérdés, Orbán Viktor arculatváltása, az aktuálpolitikához visszatérése mennyire bizonyul sikeresnek. A választásokat végső soron az MDF parlamentbe jutása, ennek hiányában politikusaik, táboruk elszipkázása döntheti el: ha ugyanis az SZDSZ bejut, a Fidesz szövetséges nélkül marad.

Csizmadia Ervin: A kampány ideig-óráig elfedheti a két nagy párt komoly szervezeti problémáit. Az MSZP belső tagoltságában az erőcsoportok kioltják egymást. Gyurcsány kiállításával a párt hatékony működés illúzióját kelti, miként Orbánnal a Fidesz is. A láthatóan elfáradt Orbán nem adott választ a gyurcsányi kihívásra, s emiatt is komoly belső ellenzékkel kell számolnia. A szervezeti megújulásnak nyilván az ellenzéki szerep kedvez, míg a választási hatékonyságot egy erős személyiség tudja megteremteni, leginkább kormányon. Ez adja a baloldal erejét: Gyurcsány képes volt érzelmi értelemben megmozgatni a baloldalt, s kihívást intézni a 2002-ig komoly ellenfél nélkül küzdő Orbán ellen. (Ny. M.)