Frederick Smith érszűkületes hatvanéves amerikai férfit a Lincolni Megyei Kórház nemhogy gyógyítani, de kivizsgálni sem volt hajlandó – amíg le nem szokik a dohányzásról. A férfi nem hagyta magát, és a sajtót is segítségül hívta. Így hát a vita nyilvánosan, a New Scientist hasábjain zajlott.

Az intézmény sajtószóvivője (mert ott egy megyei kórháznak magától értetődően ilyen alkalmazottja is van) azzal érvel, hogy Smith úr érszűkületes lábával addig nincs értelme foglalkozni, amíg az okot, a napi 15 szál cigarettában lévő nikotin érszűkítő hatását önkéntesen meg nem szünteti a páciens.

Mr. Smith az egyén szabadságát emlegeti, amit igen komolyan vesznek Amerikában. Ebbe az is belefér, hogy mindenki úgy rongálja magát, ahogy akarja. Másrészt hivatkozik arra, hogy az érszűkületének a nikotinon kívül még számtalan oka lehet, és pontosan ennek tisztázására tart igényt. Ráadásul, ha a kórház sokáig elutasítja, előbb-utóbb komolyabban megbetegszik, és tolószékbe kényszerül. Akár amputálhatják is a lábát. S ez még több kiadást jelent a biztosítónak. Persze a kórháznak is, merthogy akkor úgy beperli őket, mint a pinty…

Erre jött a kórház fősebésze, dr. Lamerton replikája: cigarettáról leszokott érszűkületes betegei 75 százalékának annyira javult fél éven belül az állapota, hogy már nem szorultak sem gyógyszeres, sem sebészi kezelésre. A kórház álláspontját támogatandó, az Amerikai Angiológiai (érbetegségekkel foglalkozó) Társaság hasonló adatokat sorolt. A sajtószóvivő pedig társadalmi érdeket is emlegetett: rossz lenne Smith úr felvételének közösségi „üzenete”.

Nagyon irigylem az amerikaiakat, hogy a nikotinellenes harcnak erre a fokára eljutottak.