A washingtoni pénzügyminisztérium azért nem engedélyezi a kubaiválogatott indulását, mert a szigetország anyagi hasznot húzna atornából, márpedig ezt tiltják a gazdasági szankciókra vonatkozó, többmint négy évtizedes amerikai törvények. Fidel Castro természetesen mármegszólalt az ügyben, hallgat viszont George W. Bush, aki pedig a TexasRangers egykori társtulajdonosaként pontosan tudja, hogy az amerikaiprofi liga, a Major League Baseball (MLB) miért erőlteti a tornát: mertanyagi érdeke fűződik hozzá.

A baseballt 2008 után száműzik az olimpiáról, a sportág nemzetközi terjeszkedéséhez azonban szükség van a válogatottak látványos, a nemzeti érzéseket mozgósító versenyére. A kétévenkénti világbajnokság nem az igazi, mert a legjobbak az MLB-ben játszanak, és őket általában nem engedik el. A World Baseball Classicot gyakorlatilag a profik világbajnokságának találták ki, ahová a legjobb amatőröket is meghívják. Erre azért van szükség, mert mindenki tudja, hogy a kubai válogatott nélkül fabatkát sem ér egy ilyen torna: az elmúlt négy olimpiából hármat ők nyertek.

Minden induló válogatott kap legalább egy százalékot a tiszta haszonból, a bajnok pedig ennek ötszörösét. A tizenhat csapatot négy csoportra osztották, Kuba a Puerto Ricóban játszó kvartettbe került a házigazdák, továbbá Panama és Hollandia mellé. Nem kétséges továbbjutása Kaliforniába vinné az együttest: még egy csoportkör után a legjobb négy San Diegóban döntené el az elsőséget. Puerto Rico az Egyesült Államok társult területe, ahol érvényesek az amerikai törvények. A sziget amatőr szövetsége viszont közölte, hogy ha Kuba nem indulhat, meg sem rendezik a csoportmérkőzéseket. Venezuela (Hugo Chavez elnök Castro szövetségese és Bush haragosa) rögtön jelentkezett - azzal a megjegyzéssel, hogy a döntőket tartsák Kanadában. Ez, persze, irreális, az egész tornának az az értelme, hogy az MLB-játékosokkal teletűzdelt latin-amerikai csapatok (no meg Japán) amerikai közönség és tévékamerák előtt csaphassanak öszsze az USA válogatottjával. Castro karácsony előtt azzal próbálta meg átvágni a gordiuszi csomót, hogy a Katrina hurrikán amerikai kárvallottjainak ajánlotta fel a szigetország csapata által megnyerendő összeget. Washingtonban egyelőre kotlanak az ügyön, de már nincs sok idő, mert március 3-án ki kellene futniuk a pályákra a csapatoknak.

Az amerikai makacskodás politikai szempontból is furcsa. A kubai válogatott legutóbb 1999-ben járt az Egyesült Államokban: 12:6-ra verte a Baltimore Oriolest - viszont több kulcsjátékosa úgy döntött, hogy inkább az északi éghajlatot választja, és nem megy vissza a trópusokra. (Ők most nem játszhatnak a kubai válogatottban, mert a szigetország szövetsége kitagadta őket. A disszidensek közül csupán Livan Hernandez léphet pályára, mert ő vett egy házat Puerto Ricón, és a szabályok lehetővé teszik, hogy ezen az alapon meghívják a sziget csapatába.) Havannában tudják, hogy kockázatos kiengedni az országból a sportolókat, viszont a nemzeti büszkeség miatt elképzelhetetlen, hogy maguktól otthon maradjanak. Egészen más viszont a helyzet, ha mindent az amerikai kormányra lehet kenni.

Az IBAF közleménye az olimpiai chartára hivatkozik, amely szerint politikai okokból egyetlen személyt vagy országot sem lehet távol tartani a versenyektől. A szövetség ráadásul szankcionálhatja a tilalom ellenére induló országokat. A szövetség rendezi a 2008-as olimpiai tornát és a világbajnokságokat, úgyhogy az amerikaiakon kívül aligha van csapat a mezőnyben, amely megkockáztatná, hogy összerúgja vele a port. Robert DuPuy, az MLB főnöke "mérsékelten optimista" a végkifejletet illetően. Az amerikai külügyminisztérium viszont már tudhat valamit, mert a napokban kiküldte a sajtónak az akkreditálási űrlapokat. A részt vevő országok listáján az Egyesült Államok, Japán, Dominika, Venezuela és a többi meghívott mellett ott van Kuba is.